// // // // //


Magyarország túra 2.nap

írta hufi | Látnivalók, Érdekességek,Motoros | 2007 June 2 11:34

2007 június 2. Szombat, Aggtelek

foto2.jpg

FOTÓK

Korai ébresztőt tartottunk mert nem igazán van, volt még tapasztalat hogy mennyi időt vesz igénybe a pakolás, készülődés, annak ellenére hogy nem kellett sátrat bontani, összecsomagolni. 5.30, az Aggteleki kemping reggelre már teljesen elcsendesedett, csak a fákon megbújó madarak reggeli énekét lehet hallani. A levegő kissé csípős, a faházban 15,6 C fok maradt, a levegő hőmérséklete 14C fok.

Küzdök a reggellel, nagyon vágyom egy jó erős kávéra ugyanis nem sokat aludtam a szokatlan körülményeknek, vagy a még bennem bujkáló mindennapi stressznek köszönhetően. Örülök hogy végül a faház mellett döntöttünk, mert így legalább este átrendezhettük a holminkat, a felesleges dolgok alulra kerülhettek, a vizes holmik meg-meg tudtak száradni. A faház teraszán, a hasítóan friss levegőből csemegézve megpillantottam egy nem messze a fűben, mérhetetlen nyugalommal, és ha lehet ilyet mondani eleganciával csipegető gólyát, aki lassan az ébredező kemping ideiglenes lakóinak hamar látványosságává vált. Hatalmas madár, nem láttam még ilyen közelről sohasem. A 15-ös ház lakói, vagyis mi, a teafőzés és pakolás monoton mozdulatait végezzük. Vidám megállapításom az hogy a Rones által tartogatott „neves” alkalomra szánt házi rettenetes pálinkát este elfelejtettük megkóstolni, ami a fáradságunknak volt betudható. Az idő sürget minket az indulásra, a mai betervezett 366 km és a számos látnivaló miatt hamarosan el kell indulnunk. Bedobtunk gyorsan egy rögtönzött reggelit az előző nap vásárolt zsemléből és különböző felvágottakból. A motorokat már időközben felmálháztuk, készen állnak az indulásra, útvonal feltöltve a PDA-ba, az esetleges megállókat, látnivalókat Rones külön kijegyzetelte magának és figyelmeztet a megadott településhez érve. A rendezett, tiszta kempinget mindenki számára ajánlani tudom, a zuhanyzók, a vizesblokkot tiszták, melegvíz mindig volt, a személyzet odafigyelő, gondos, rendes emberekből áll. Az esti csendet is csak az ideiglenesen felállított vursli hangzavara törte meg.
7.15 Az idő egyre jobban melegszik, lenyeljük az utolsó falatokat, helyére kerülnek az apróságok is a dobozokban, pilóta kekszet majszolunk még gyorsan az indulás előtt, irány a pénztár mehetünk fizetni, persze majd csak egy gyors lánc-spray-zés után.

Aggteleket magunk mögött hagyva kényelmesen nem kapkodva haladtunk a fákból áradó friss levegőtől telített kanyargós úton. Hadik kastély felé tartottunk és sajnálatunkra ezt sem tudtuk megnézni, mert egy a kerítésen gondosan elhelyezett felszólító tábla figyelmeztetett hogy illetékteleneknek behajtani tilos, ellenkező esetben feljelentéssel élnek a belépővel szemben. (hmm, szuper)

dscf0005c

A Kastély középkorú eredetű, többször átépítették. Utolsó átalakítását barokk stílusban történő átépítését a XIX. Század végén a Hadik család végezte. Belső udvarának teraszáról szép kilátás nyílik a Felső Bódva völgyre. Jelenleg Gyógypedagógiai Intézet és Speciális Szakiskola működik benne. 130 gyermek otthona.

dscf0005b

A kastély parkja az ország egyetlen karsztos területen telepített Arborétuma. Területe 7,6 Ha.

Tűlevelű faállománya ma is egyedülállóan gazdag, bár utóbbi időkben jelentős károk érték. Különlegesség a szép formájú mamutfenyő, a több fajta tuja, néhány kaliforniai cédrus és tiszafélék. Változatos, ritka lombhullató faállományt és cserjéket is tartanak itt. Az alacsonyabb rangú növények ritka változatai még érdekesebbé teszik a parkot. A park mellett vezető sárga jelzésű turistaút az Alsó-hegy karsztfennsíkján át vezet a Szabó-pallaghoz és ott csatlakozik a kék túra útvonalhoz.

Nem szívesen látnak idegeneket ebben a szép parkban, tehát nem is megyünk beljebb, csak csinálunk az egyébként szép kastélyról és kertjéről egy pár fotót.

A szlovák határ mellett kanyarogva a fekete aszfaltcsíkon azt gondolom nem csak nekem hagyott maradandó élményt a táj, sok helyen megálltunk szintén fotózni, nem minden nap jut el az ember ilyen helyekre. Az út egyik felén a Magyar határkő az út másik felén Szolvák határkő volt sok helyen látható. Érdekes érzés egy olyan területen megállni, egyébként a „senki földjén”, ahol közvetlenül a határátkelőtől haladtunk az ország belseje felé, de még egy Y kereszteződés választás elé állította az arra haladókat. Jobbra Hidvégardóra lehetett menni Magyar feliratokkal volt jelezve a táblán, balra Hostovce felé lehetett tartani Szlovák területre. Egy arra haladó teherautó lassított mellettünk és jelezte, hogy az átkelőtől távcsővel figyelik a tevékenységünket és különben is jobban járnánk ha továbbhajtanánk, mert itt nem lehet megállni, mint ahogy a közlekedési tábla is jelezte, amit mi csak a fotókon vettünk észre a későbbiekben. Nem feszegettük tovább a határőrök türelmét, így hát tovább indulunk. Megálltunk Hidvégardón, ahol falunapra készülődtek az emberek, virágot ültettek a főutcán végig, hogy a településen áthaladó látogatókat elkápráztassák a virágzó falu főutcájának szépségével, illetve megnéztük a központban lévő Trianoni emlékművet és különböző századokat jelképező fejfákat tartalmazó nagyon rendezett parkot.

dscf0007a

Kicsit kezd cseperegni, de még nem öltözünk be, még nem vészes, utunk kis kitérővel a Rakacai víztározó felé vezet, ami nem a határ mellett van szorosan, de érdemes ellátogatni ebbe a horgászparadicsomba.

dscf0008a

Az oda tekergő út hol jobb hol rosszabb minőségű, de a motorok jól viselik az egyenetlenségeket, a túraendurók finoman simítják ki az utat, ami mellett még a tározó előtti szakaszon egy természetes forrást fedezünk fel, ahonnan vizet viszünk magunkkal, részben mert szomjasak vagyunk, részben kabalából.

dscf0008c

Horgászok figyelnek fel ránk, nem is csoda, hiszen a csendet törjük meg a vasparipáinkkal, de mégis kicsit lekanyarodunk a partjára, távol minden emberi lénytől és kicsit “magunkba szívjuk” a nagy víztömeg adta érzést, a csobbanó víz élményét, kár hogy nincs egy horgászbot nálunk, gondolom magamban. Csepeg, sőt egyre jobban kezd el esni a visszafelé vezető úton, kezd csúszkálni a vizes gumifelület, de beöltözve esőruhában még az sem érdekel minket, ha végig az út során esne az eső, csak a látványosságokat, mint a következő Füzérradványi Kályolyi Kastélyt legyen időnk lefotózni, megnézni, bejárni.

dscf0018

Nem volt, a parkolójában a sisakot még csak éppen hogy levettük a fejünkről, az esőruhán a frissen hullott esőcseppek nyoma látszik, mégis kifizetjük a 300FT  parkolódíjat a kedves nyugdíjas őrnek, aki megígéri hogy vigyáz mindenünkre, míg mi felszaladunk szó szerint a nagy eső előtt egy pár képre, hogy legalább kívülről legyen fogalmunk hogy mit is szerettünk volna tüzetesebben megnézni. Elképesztő milyen gyönyörűen felújított a kastély egyik fele, de még csak az előttem haladó gyereksereg utolsó cipője sem tűnik el a hatalmas bejárati ajtó mögött, mikor is hatalmas dörgéssel tudatja velünk Szt.Péter hogy ideje indulni, mert még csak most jön az igazi égiháború.

A XVI. századi eredetű Károlyi-kastélyt Ybl Miklós tervei alapján építették át romantikus-eklektikus stílusban 1857-1859-ben. Magyarország egyik legnagyobb kastélyának 100 hektáros parkja védett.

A településtől keletre fekvő Károlyi-kastélyt 1 km hosszúságú, 120 éves erdei- és feketefenyők által szegélyezett bekötőúton érjük el.

A szabadon álló, összetett alaprajzú, emeletes, manzárdtetős épület emeletes déli és keleti főszárnya a földszintes északi keresztszárnnyal kis díszudvart alkot. A hosszú keleti szárny park felé néző homlokzata az épület legkarakterisztikusabb nézete. Középen emeletes loggia húzódik, ehhez csatlakozik a nyolcszög alaprajzú, vékony és magas, romantikus stílusú torony. A zászlótartó kilátótorony kiképzése, valamint a télikert félköríves, magas, osztott ablakai mind a romantika hatását mutatják.

A kastély a téli időszakban (nov. 1-márc. 31.) csoportok által, bejelentkezéssel látogatható.

Gondoltunk egyet és még mielőtt a Füzéri várhoz érnénk szeretnénk fellátogatni a Nagy Milicre, ami a maga 892 méterével, sok zöldterületével biztos pazar látványt nyújthat és László tanya az utolsó település ott, ahol még egy ebéd is beleférne a programunkba. Gyönyörű, elmondhatatlanul végtelennek tűnő erdőkön keresztül kanyargunk a Szurdok hegy irányából indulva, ahol a kereszteződésben tehenek legelésztek, feküdtek a fűben valami nagy békességgel. Fent az út vége lezárva, mert a tábla szerint ami a Tisztelt turistát figyelmezteti a kastélyból vállalati üdülőt faragtak, ezért nem látogatható.  🙁  Nem ijedünk meg a nagy fakaputól, amit kamerák figyelnek és kapucsengővel lehet bebocsátást nyerni a park területére, gyanúsan “kormányzati szaga” volt a stílusnak, de minket ez nem zavarva végeztük a dolgunkat és a rögtönzött ebédünket kezdtük el fogyasztgatni az éppen csendesedő esőszünetben.

dscf0010

A Füzéri várat még a távolból fotóztuk, mert éppen akkor nem szakadt, de közeledve kárpótolt minket az időjárás, szakadt. Bár a parkolójába azért felmentünk, de látva a sok esőkabátos és esernyős embert, akik egy tető alatt kuporogva várták az ítéletidő végét, hogy fel tudjanak gyalogolni az erdei ösvényen a várig, lemondtunk a feledhetetlen gyaloglásról motorosruhában, sárban taposva.

dscf0017

Még volt a mai napra két nehézség hátra, át kellett kelni a Zemplénagárd és Lónya után a Tiszán komppal. Az aznapi estét tervünk szerint a Túristvándi malom-kempingjében (N48.04764°, E22.64363°) töltöttük, amivel megérkezésünkkor nekem személy szerint rögtön fenntartásaim támadtak. Már a bejárat előtt egy bódéból kialakított kocsma volt, a hozzá tartozó illuminált törzsközönséggel, bár a recepcióhoz érve ugyan kedvesen fogadott minket a tulaj, mégis az udvaron játszadozó gyereksereg számomra nem feltétlenül a mérhetetlen kikapcsolódást jelentette estére. Jeleztem ezt Rones barátomnak is, de a tulaj szerint ha a gyerekek elalszanak majd, akkor “higgyük el ennél csendesebb helyet nem találunk a környéken”. Elhittük, nem kellett volna. Ennek ellenére elfoglaltunk egy-egy sátorhelyet a patak partján, amiből a malom táplálkozott, a hely valóban csendesnek, nyugodtnak tűnt. Beesteledett, csak a patak hangját lehetett hallani a gyerekzsivajon kívül, vártam már nagyon rég óta egy igazi kempingezésre, habár sok mindennel nem tudtunk készülni a szűkösnek mondható anyagi lehetőségeink miatt. Szerencsémre útitársamnak volt gázmelegítője, így hát előkerültek a honvédség alatt már megunt melegítős kész-konzervek, kávépor, tea. Szemben velünk bográcsozáshoz rakott tábortűztűz ropogott, megtöltve fénnyel a körülötte álló emberek átszellemült arcát. Gyors számvetést tartottunk, és már az előző nap este jól bevált „táborvezetői ülésen” megbeszéltük a napi tapasztalatokat, illetve a másnapi tennivalókat, látnivalókat, útvonalat. Sok dolog volt sajnos ami kimaradt a nap során az eső miatt, de legalább kárpótolt minket a gyönyörű táj. Ezen a napon végül is 391 km-t mentünk, amiből 300 km-en keresztül esett úgy mintha dézsából öntenék.

dscf0027 dscf0032

Nincs Hozzászólás / No Comments »

Nem szóltak még hozzá/No comments yet.

RSS Hozzászólások nyomonkövetése. TrackBack URI

Mond el véleményed / Leave a comment

E-Mail címed /

*

freestat.hu 4 visitors online now
1 guests, 3 bots, 0 members
All time: 98 at 02-08-2018 10:16 UTC +00:00
Max visitors today: 7 at 09:34 UTC
This month: 12 at 12-06-2018 23:49 UTC +00:00
This year: 98 at 02-08-2018 10:16 UTC +00:00