Magyarország túra 5.nap

dscf0036

2007.06.05 Kedd , Bogád

Végre az első nap, mikor végre ki is tudtam aludni magam. A felkeléssel nem kell kapkodni, mert a mai túra rövidre tervezett, és inkább pihenős napunk lesz több, kisebb rövid túrával Pécs és Villány környékén.

8 és fél 9 közötti találkozót beszéltünk meg a csapat többi tagjával, Kozármislenyben. Reggelre a térdem kicsit elkezdett fájni, kezdett bedagadni, de remélem nem lesz komolyabb baj, ami miatt meg kellene szakítani a túrát. Ez amolyan visszatérő „hibám”, fel szokott puffadni a térdem valamitől de nagyon félek a műtéttől, a szikétől,  főleg úgy hogy nem tudják a dokik sem hogy igazán mit is kellene műteni rajta. Azon gondolkodtam mi okozhatja már megint az egyre sűrűbben előforduló fájdalmat, nem tudom, de kezd elegem lenni belőle.

Reggeli olajellenőrzés, láncfújás után kis pakolás a szobában és jöhet a várva-várt reggeli. Lassan elindulunk, és a biztonság kedvéért beteszünk egy törölközőt, egy fürdőnadrágot, mert ha esetleg nagyon esne, akkor Harkányban tábort verünk a fürdőnél és megáztatjuk piciny habtestünket.

dscf0120

Villányba három motorral érkezünk meg, a Honda Transalpos barátunk, Baumstark Imi borozója elé, ahol már Ő, személyesen vár minket, ugyan csak „civilben”, de annál nagyobb örömmel. Erre a helyre egyeztettünk találkozót Balogh Zoli barátunkkal is, aki Szombathelyről jött elénk, és csütörtök délutánig fog minket kísérni, bármeddig is érünk addig. Akkor még senki sem sejtette mennyi élményünk lesz majd az együtt töltött 1000 kilométeren.

dscf0282

Kozármislényben találkozunk Pajor Zoliékkal, ahonnan rövid túrára indulnánk a frissen verbuvált „csapattal” Vegas vezetésével, így már 5 motorral. A cél Pécs és Villány környéke. Próbálunk feljutni Pécs legmagasabb pontjára, az amúgy eddig is pazar kilátást fokozva, még nagyobb élményt kapjunk, de folyton építkezésekbe és útlezárásokba ütközünk. Egy kisebb meredek utcában egy markoló lapátja végérvényesen keresztbe zárja a tempósan haladó motorok útját. Fékezünk és próbálunk visszafordulni a szűk helyen, de a vizes és sáros aszfalton már a fékek,gumik sem fognak úgy ahogy szeretnénk, csúszunk vissza, hátra valami koccan, hátranézek és Balogh Zoli Bigje fogja meg a lendületem. Rendületlenül csepeg megint.

A TV torony felé vezető kereszteződésben a templomnál állunk meg az egyre jobban csöpörgő eső elöl menekülve, futunk a biztonságot adó bejárati árkádos rész alá bebújva. Végül is teljesen mindegy hogy mennyire vagyunk vizesek kívülről, mert a levegő egyébként meleg, és párás, így olyan szinten leizzadtunk már az esőruhák alatt, hogy jól esett kicsit megállni.

Csoportképet próbálunk összehozni valahogy, Rones „méreg drága” Lidl-ben vásárolt állványát „melegíti” a nagy eseményre, ugyanis most vagyunk utunk során a legtöbben. Ezt meg kell örökíteni!

dscf0058

Csak hogy jól példázzam azt hogy a hülye emberek engem mindig megtalálnak, a templom lépcsőjén felfelé baktatok, miközben a hátam mögött egy horrorfilmből ismert hang szól utánam: „…ájjá meg haver, hmrrr..”, hátranézek és furcsa tekintetű, elhanyagolt külsejű lepukkant szakállas ember tart botorkálva felém egy neilon zacskóval a kezében, messziről bűzlik a hígító szagától és a másik kezével valami bogyót próbál odatuszmákolni felém. Nem szeretem egyáltalán az igénytelen embereket, főleg a “szipusokat”, nem értem mit akar ezért inkább elfordulok, az eredeti úti célom felé veszem az irányt és tovább lépek a lépcsőn.

Nem maradunk sokáig, visszaöltözünk, elindulunk Pécs belvárosa felé, a főtérre.

A következő megállónkhoz immár csodával határos módon napfényben érkezünk Sellye városába, a központban elhelyezkedő Mezőgazdasági Szakiskola és Kollégium parkolójában, ahol a tanulók között a morgó motorok hangja nem kis feltűnést kelt. A Draskovich kastély szépen felújított épületében, nyáron 250 férőhelyes diákszállót alakítanak ki, gyönyörű épület, de rossz látni milyen célra vannak átalakítva ezek a régi monumentális építészeti csodák. Sajnos évről évre nincs pénz nem csak ezek épületek megmentésére, hanem Magyarországon úgy néz ki már semmire sem.

dscf0278

Sellyén járva mi elmulasztottuk az idő rövidsége és kiszámíthatatlansága miatt a termálfürdőt és strandot, de ha éppen valaki arra látogat érdemes lesz oda betérni.
A kastély melletti arborétumban érdemes egy nagy sétát tenni a sok ritka növény, a hatalmasra nőtt fák és a jó levegő miatt is, a látványt gondolom nem kell külön említenem.

A kastély a XVI. Századból való, melyet Batthyány Lajos 1745-50

 Táján 3 szárnnyal bővített. A sellyei uradalom az 1700-as évektől a Batthyány család birtoka volt. Batthyány gróf az 1671-ben szerveződő református iskola mellé 1779-ben német tisztviselői számára német iskolát állítatott fel. Az 1800-as évek elején a sellyei uradalom

házasság révén – a Draskovich család tulajdonába volt. 1950-ben amikor a település járásszékhely lett, a Járási és Községi Tanács kapott helyet a kastély épületében, melynek egyik termében 1960-ban múzeumot alakítottak ki. Ennek utóda a mai Kiss Géza Ormánság Múzeum a város főterén található. A kastély ezt követően és  napjainkban is – funkcióját tekintve – középiskolai diákotthon.

Szép az Ormánság, de nem tagadható a szegénység is, aminek elég jól látható nyomai vannak az utcákon, a házakon, nem beszélve az embereken, kiknek arcai mesélni tudnának a hozzáértő figyelő szemek számára.

Egyik helyi lakó tippjének segítségével Kóródon, a szomszédos faluban meglátogatunk egy 1793-ban épült református templomot, ami 1834-ben lett megnagyobbítva, és az ormánsági festett famennyezetű és berendezésű templomok egyik értékes emléke. A templom kulcsának őrzőjét nem volt nehéz megtalálni a faluban, hiszen a padokon kint ülő, csodálkozó emberek mindegyike tudja melyik kerítés ajtaját kell megzörgetni, ahhoz hogy a kedves, barátságos úr kinyissa a nagy templomkaput.

dscf0295

Bent vásárolunk néhány képeslapot, hogy ezzel is hozzájáruljunk a templom megmentéséhez, fenntartásához.

Visszafelé Harkányba megálltunk egy kávéra, ettünk egy pizzát ebédre, rövid pihenőt tartva.

Pécs és környékét bejárva, Villányba mentünk vissza immár tényleg teljes létszámmal hogy Imi felkísérjen minket a szőlőhegyre, ahová egyébként nem lehetne felhajtanunk csak kísérettel, a fokozottan védett természetvédelmi terület miatt. Fantasztikus a hegyről lefelé nézve az a sok szőlőtőke, hogy milyen rendezett sorokba vannak, szinte úgy néz ki mintha valaki egy óriás fésűt végig húzott volna a tájon, sok idő és munka van a szemünk előtt elterülve.

dscf0166

Egy kicsi magaslati levegő után jól esik a motorozás szó szerint, ugyanis a szemben elterülő hegy előtti részen egy hatalmas szürke felhőből kicsapó villámok és a dörgések jelzik, haladjunk tovább. Gyors öltözködés után még a hegyről sem érünk le, máris elkap minket egy dézsányi eső, de csak úgy egyben megkapva a nyakunkba. Szegény házigazdánk a beázott Simson gyújtással lerobbanva, bőrig ázva fogad minket ismét az udvaron felállított óriás sárga gombasátor alatt.

dscf0319

Mai napi utolsó megállónk a Szársomlói szoborpark volt, amit nagy ámulattal néztünk végig, de személy szerint vagy fáradt voltam, vagy soha nem is volt érzékem a szobrokhoz, mert sajnos nem mindegyikben ismertem fel, mit is akar ábrázolni.

dscf0366

Esti vacsorameghívásunknak eleget téve Pajor Zoli és Abai Évi vendégszeretetét és társaságát élveztük, és finom csirkepörijüket fogyasztottuk, miközben megismertük a „kicsilányukat”, és érdekes megállapítást tettünk, hogy a körünkben található emberek érdeklődési köre szinte majdnem megegyezik, és mindegyikünk gyermekei most 13 évesek. Csodálkozunk az éjszakai panoráma szépségében, és csendben figyelünk az erkélyen minden érdekes fényt, jelenséget, ami Zoli által elnevezett „Shrekfalvában” zajlik a völgyben, éppen a lábunk alatt. Az elnevezéshez csak annyi a magyarázat tartozik, hogy a frissen épült házak rendezetlenül, gyors ütemben, szinte össze-vissza épültek egymás mellett, és azok az emberek lakják, és építették akiknek nem úgy néz ki mintha anyagilag gondjaik lennének. Na mindegy, van ilyen is… Viki, a kicsi lány a zongorázáson kívül lovagol és gitározik is, aminek Rones kifejezetten örül, mert nem hozhatta magával a hangszerét, de a kölcsöngitárral kellemes muzsikát penderít egy pillanat alatt, a megfáradt motorosoknak.

dscf0211

Micsoda emberek ! Megint egy ékes példája az önzetlenségnek, különleges példája a búcsúztatásnak és a vendéglátásnak…

Aktív pihenéssel töltött hosszú nap volt, és nem bántuk meg egyetlen motoron töltött métert sem…

dscf0212

Author: hufi

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..