// // // // //


Endurózás

írta hufi | Blog | 2010 July 14 19:04

Endurózás

Elég tág fogalom az endurózás és sokan sokféleképpen értelmezik, de lássuk mi is kell hozzá alapvetően…

–          1-2 jóbarát, akikkel el lehet menni terepre motorozni, kölcsönös, önzetlen segítségnyújtás,
–          lehetőség szerint világos legyen és jóidő, de igazából majdnem lényegtelen,
–          megbízható motor, esetünkben Honda NX 650 Dominator ( 18 éves! … a kép csak illusztráció )


–          jó gumik, nem kopott, nem utcai mintával,terepgumik kellenek mindenképpen,
–          helyismeret,ami  nagyon fontos mert ha baj van, akkor nagyon nehéz elmagyarázni a mentősnek hogy hol történt a baleset, vagy csak egyszerűen hogy haza is tudjon találni a csapat,
–          ja és ajánlatos a pihenőkhöz vinni legalább egy 1,5l-es ásványvizet, ha megszomjaznál, vagy csak úgy lemosni akármit is, (sarat, vért stb.)

…és még biztos hiányos a felsorolás, a rutinos endurósok bővíthetnék a listát nekem egyelőre ennyi is elég volt ahhoz, hogy egy nagyon jót csapassak magam motoros tudásához képest.

Cikáznak a gondolataim, még túl friss és túl nagy az élmény, amiben részem lehetett ahhoz hogy ne forduljon át tömény ömlengésbe, de megpróbálom összeszedni mi is történt ma.
Szóval elkészült a motorom, pontosabban új kormánnyal leptem meg a MotorMann-tól ( Pro Taper 22,22mm Alumínium Kormány ), ami annyival jobb a gyári kormánynál, hogy már zongorázni lehetne a különbséget !
Muszáj volt lecserélni már a 4 évet koptatott Suzuki vascsövet, egyrészt mert átrozsdásodott L, na jó nem, az kicsit túlzás lenne, de erősen barna foltok voltak a markolatok alatt és nem az ugye nem természetes elszíneződés következménye, másrészt, mert kb 7 cm-el szélesebb az új kormány és kicsit endurósabb tartást ad vezetés közben. No nem beszélve ha valahol netán elfogyna az út sokkal könnyebb megtartani egy szélesebb, keményebb kormányt kiállva és ülve egyaránt. A gyári kormánnyal egyszer eldőltem erdőben, avarra és puha sárba érkezett a kormánysúly vége, mégis azonnali beavatkozásra volt szükség, vissza kellett hajtogatni a kormányvéget…hát nem volt túl vicces, nem is sikerült tökéletesen.

Visszatérve, hazafelé vettem az irányt a szervizből, és azt kezdem el figyelni magamon, hogy teljesen máshogy vezetem a motort ezzel a Pro Taper cuccal. Kényelmes, magas, jó fogású és még untathatnálak mindenféle jelzővel, de most nem foglak. Szóval indulás előtt betoppant a harmadik barát Interceptor szentélyébe Dress személyében egy DRZ-vel, és közösen kitalálták, hogy terepen fognak hazavinni, hazakísérni,  de akkor nekem is be kell a V-Strommal vállalni némi  könnyedebb földutat. Mivel hogy nem áll messze tőlem a terepmotorozás, természetesen bevállaltam, így olyan utakon mentünk, ahol a V-Strom szinte csak erős túlzással átcuppant az erdő és bokrok szorításában. Nagy élmény volt, de kicsit sajnálom a 210 kg-os vasat utcai gumival, szép fényezéssel, rossz áttételezéssel belevinni ilyen helyzetekbe, de ha az élet úgy kívánja akkor nincs kec-mec, menni kell.

Sikeresen hazaértem és annyira kedvet kaptam a terepmotorozáshoz, hogy ki kellet próbálnom egy régóta dédelgetett álmomat, nevezetesen terepre vinni egy Honda Dominatort. Hö micsoda fura álmok, gondolhatják mások, de nem akarok győzködni senkit, nem lehet pontosan elmondani miért is jó terepen motorozni. Egyesek szerint, nehéz, mert fut a homok alattad, nem lehet látni a portól, mi van ha esel meg minden para, de pont ezt ha tudod megfelelően kezelni, akkor egy elmondhatatlan élménnyel leszel gazdagabb. Minél többet gyakorolsz, annál jobban fog menni, annál többet tudsz vállalni, annál élvezetesebb lesz minden egyes túra.

Szóval öltözés, irány a patakpart, ahol előző nap a V-Stromot „legeltettem” a fűben, utána, meg következtek az úttalan utak, amiben egyaránt volt homok, kavics, aszfalt maradék,magas fű, vizes is meg száraz is, emelkedő, szűk utak, patakmeder, kidőlt fák….stb…szóval szerintem minden jó, amivel normál körülmények között nem találkozik az ember motoros fia.

Azt kérdezed estem-e ?! , természetesen igen, de azokat is remekül lehet kezelni, főleg ha nem mész eszeveszett nagy tempót és nem vállalsz be olyat, amitől megijednél vezetés közben és nem tudod megoldani a helyzetet. Igen megoldani a helyzetet, hiszen nem gondolkodik semmi máson az ember ilyenkor, csak a folyamatosan előtte álló leküzdendő 30-40 méteres szakaszon,azt figyelve hol lehet a legbiztonságosabban elhaladni, hogy lehetne balesetmentesen megoldani a feladatot.

Fárasztó ? …az bizony, kell hozzá állóképesség rendesen, csak azért hogy összesározd magad és a felszerelésed, és elmondhasd a szomszédodnak milyen nagy endurós vagy ne is indulj útra, hiszen nem erről szól a történet.

Mi van ha elesel ? …semmi, felállsz, lesöpröd a port és a sarat, megszabadulsz a vadvirágok fogságától,  felméred az esetleges károkat és már csapatsz is tovább.

Megéri a sok fáradság és nehézség ellenére mégis elmenni terepre ? … erre nem is tudok értelmesen válaszolni, NANÁÁÁ !

Kár hogy nem tudtam fotózni, vagy videózni de mint említettem már teljes agymosáson estem át minden méteren, így  eszembe sem jutott bármit is megörökíteni, hiszen csak figyeltem és megfigyeltem, tanultam motorozni.

A legnagyobb élményt nem tudnám kiemelni, hiszen ez a rögtönzött kis túra önmagában egy hatalmas élményt adott nekem, de talán a legnehezebb és leglátványosabb és legviccesebb is egyben az volt, mikor egy-másfél méteres gazon és vadvirágon, sík mezőnek álcázott terepen mentünk keresztül, ahol nemrég, de folyamatában túrtak a vaddisznók akkora lyukakat hagyva, mint egy robbantás krátere. Azért is nehéz volt a „mező”, mert kb 30 helyenként talán túlzások nélkül állíthatom 50cm-es gödröket túrtak ki a röfik, amiken csak pattogtunk a gazban, egyszer-egyszer feltűnve, egyszer meg teljesen elsüllyedve. A vicces az volt, hogy teljesen vakon és minden para nélkül kellett végigmenni, mert különben fenn akadt a motor közepe, vagy hatalmasat eshettél. Ezt az utóbbi Interceptor gyalog is tudta prezentálni, ezen hatalmasakat röhögtünk. Röhögtünk a fáradságtól is és attól is hogy se előre se hátra nem tudtunk jóformán közlekedni, egyszerűen vakon menni kellett, húzni kellett a szarvát és kész.

Egyszer csak visszaértünk a kiindulóponthoz, átültem a V-Stromra , ami inkább tűnt a terepmotorozás és a Dominator után egy családi kombinak, mintsem túra-endurónak,  hiszen kényelmes és nagy volt, de az út hazafelé, mármint a nulláson szelve a kilométereket, rémisztően unalmas volt hirtelen. Ekkor ismét jött a felismerés …nekem kell egy Honda Dominator, kell a terepmotorozás, kell a kaland !

ha még nem próbáltad mit adhat a terepmotorozás, tedd meg, próbáld ki minél előbb, és garantáltan jobban, biztonságosabban fogsz minden hirtelen, váratlan helyzetre reagálni a forgalomban is !

Kapcsolódó linkek:

2 Hozzászólás/Comments »

  1. Comment by Dress — 2010 July 15 @ 22:08

    Hufi!
    Örülök, hogy tetszett.
    A kalapot meg megemelem előtted, hogy végigcsináltad elsőre.
    Azért ne bízd el nagyon magad, van még a tarsolyunkban meglepetés bőven. 🙂
    Majd legközelebb …

    üdv:
    Dress

  2. Comment by hufi — 2010 July 16 @ 08:25

    Természetesen nem bízom el magam, csak egyszerűen átadom az élvezetnek magam, viszont el kell gondolkodnom, hogy honnan lehetne egy jó domit beszerezni…legfőképpen a miből a kérdés…
    mindenesetre köszönök mindent, hatalmas élmény volt !

RSS Hozzászólások nyomonkövetése. TrackBack URI

Mond el véleményed / Leave a comment

E-Mail címed /

*

freestat.hu 1 visitors online now
0 guests, 1 bots, 0 members
All time: 74 at 08-01-2016 14:22 UTC +00:00
Max visitors today: 5 at 06:23 UTC
This month: 13 at 12-08-2017 01:16 UTC +00:00
This year: 35 at 02-27-2017 20:03 UTC +00:00