web analytics

Mint azt már megszoktuk a kiállítások egyedi hangulata magával ragadó tud lenni, a parkolási procedúráktól eltekintve.
Szombati napon Betti lányommal, és Pisti barátommal nekifutottunk a “nagy” kihívásnak, keressünk parkolóhelyet a nagy tömegben. Meglepő, hogy a hétközben egyébként sivárnak tűnő Hungexpo körüli parkolók hirtelen luxuskivitelű bérelt parkolókká válnak. Legalábbis ezt gondoltam akkor, mikor a sárga mellényes, unott tekintetű parkolóőr odalépett az autómhoz és közölte, hogy 800 kemény Magyar Forintért már kereshetek is egy helyet magamnak….A közelben parkoló rendőrautó látványától meghátrálva inkább úgy döntöttem, hogy a hosszas sétát választva inkább egy távolabbi utcában állunk meg. Minden bátorságomat összeszedve álltam meg egy helyi érdekeltségű nagyforgalmú “italbolt” mellett a sarkon, a vasúti töltés másik oldalán bízva abban hogy az itt élő emberek kissebb problémája is nagyobb annál, hogy az ilyen egyszerű és persze frissen fél éve lemosott autót figyeljék.
Összeszedtünk minden hirtelen mozdítható értékünket, fényképezőgépeket, mobilokat és nekiindultunk a motorosszezonon kívűli kétkerekű csodákkal való érintkezésre.
Minden idegszálunkkal befogadóak voltunk az újdonságra információéhesen és persze már titokban vártuk a hosteslányok csábító tekintetét is, akik minden tudásukkal, teljes erőbedobással reklámoznak egy-egy típust, öregbítve a különböző márkákhoz hű motorosok érdeklődését.
A pénztárnál kígyózó sor meglepően gyorsan halad, hirdetve valahol azt is hogy töménytelen mennyiségű újdonságok ma nem kerülnek a nagy nyilvánosság elé. Végre megvannak a jegyek, a bejáratnál a morcona kinézetű nagydarab biztonsági emberek bátran néha már több jegyet is egymásra téve versenyeznek ki tud többet egyszerre megsemmisíteni. 🙂
Belevágunk a program közepébe és éppen az A pavilon elé kihelyezett ketrecben megnézünk egy-két streetfighter show elemet, amit a mindenféle színes bőrruhában motorozó pilóták úgy adnak elő, mint amikor más felkel reggel és járni kezd. Nem mondom tudnak ezek a srácok és a már hozzáértő műkedvelő amatőr fül számára a “daloló” motorok hangja is lázba hozza az ember fiát. Nincs hideg sem és megfogalmazódik egy gondolat bennem….miért nem jöttem én is motorral?
Az A pavilonba belépve először a meleg elhasznált levegővel találkoztam,keveredve a csarnok sarkában álló büfé friss sültjeinek illatával, majd a nagy tömeggel ami óhatatlanul is sodorni kezdett magával. Hmm, a gyönyörűen letisztított motorok, a nagy fények és persze a szórólapokat osztogató testfestett lányok látványa egy különleges hangulatot ad az egyébként kicsit magányba bukolódzó, titokzatos motoros szíveknek.

Elsőként a motorkiállításokon eddig nem nagyon szereplő, de szép nagy modelszámmal felvonultatott BMW standjához keveredtünk, ahol feltűnt az túraendurósok egyik nagy kedvence a BMW egyik zászlóshajója a 1200GS és az adventure változat is. Természetesen nem sokat kellett győzködni Bettit hogy egy ilyen nagytestű kedvencet szelidítsen meg, vagy hát legalábbis egy pár fotó eleéig legyen a modellem. 🙂
És jöttek az újdonságok, G650 Challenge, ami végre tényleg újdonságnak volt mondható ennyi év után, mikor is a nagy gyártók a kevés és csökkenő eladási statisztikákra hivatkozva nem nagyon fejlesztettek újabb enduro modelleket a nagyközönség számára. Most hogy végigcsorgattuk nyálunkat a prémium kategóriában, hát nem is adtuk nagyon lejjebb, átsétáltunk a konkurencia szomszéd kiállítására a KTM-hez. Mint az orgonasíp sorakoztak a terepre készült narancsok kicsi és nagy gyerekeknek. Kedvenc modelljeink láttán megint csak nem jelentettek óriási csodát,ugyanis újdonságot  inkább csak a színek sokasága és a különféle kiegészítőket kínáló üvegvitrinek kínáltak. Érdekes volt az a hangulat, ami a kis motorokra fel-felpattanó gyerekek arcáról sugárzott, egy leplezhetetlen öröm volt, amikor is egy igazi komoly nagy játékszerre ülhettek fel és tekergethették, nyomkodhatták a sok gombot karokat, odaképzelve magukat egy versenypályára, állva a lábtartón és húzva a gázkart, talán sárosan, talán porosan.
Nem érzem magam öregnek és ne essék félreértés e mondatot olvasva, de nekünk az is nagy örömet okozott kiskorunkban, mikor a szomszéd kisfiú megkapta az első lábbal hajtható kiautóját, ami egy akkoriban tutinak mondható zöld Moszkvics volt. Kicsit vicces tényleg látni ezeket a fiatal srácokat felhőtlenül játszani a közel fél milliós vagy még drágább játékszereken… 🙂
Vannak akiket a sportmotorok, vannak akiket a chopperek és vannak olyanok, mint én is,akiket a terepmotorozás, illetve az endurózás és a hozzá tartozó por izzadság, küzdelem fog meg és nem éppen csak egy szépen lemosott neves motor, szőke cicababával.
Érdekes ezt azért mondom, mert a Honda kiállításán volt egy veterán motor is, és amikor ott álltam elötte és néztem a hömpölygő tömeget körülötte, valahogy senki nem vett észre ezt a szépséget, csak a csillogó vadonatúj gépcsodákat. Kicsit olyan érzésem volt így a nagy tömeg közepén állva, mintha erotika kiállításon látnék egy két motort kiállítva, a félmeztelen csajokat meg az egymást lökdöső fényképezkedő pasik garmadát elnézve nem is biztos hogy mindenkit csak a technika érdekelt.Alapvetően nem sok újdonságot véltem felfedezni a többi kiállítónál sem, bár mondjuk a Kawasaki nagytúra modelljével okozott némi meglepetést mindenki részére. Érdekes volt látni hogy a sok motor között a robogóknál is beindult a versen, a különböző gyártók mindenféle extrával felszerelt “kávédarálókat” kínáltak, sőt a Piaggo még egy technikailag is érdekes dolgot állított kia egy háromkerekű motorkerékpárt. Tudom már mások is csináltak ilyet, de személy szerint nem láttam olyat, amelyiknél adupla kerék volt elöl. Ezen a motoron egy próbaba is volt éppen döntött kb 40 fokban egy balos kanyarban, …látványos kép!
A csarnok másik fele gyakorlatilag a freestyle bringásoké volt, ahol az épített buckákon és lejőkön gyakoroltak, szórakoztatva a nagyközönséget a különféle ugrásokkal, fordulókkal és még fene tudja hogy hívják a mindenféle levegőben csinált figurával.
Na a bringásokkal szemben volt az “én világom”, ahol kicsit el is időztem ugyanis a Gauloises KTM csapat hozta el számunkra a Dakaron futott 690-es szörnyetegét, amire mit is monjak hatalmas késztetést éreztem hogy ki is próbáljam.  – már ha lehetett volna –
Ezek után már csak végigfutottunk gyakorlatilag a kiállítás fennmaradó részén, bekukkantottunk kicsit a Harley-ékhoz is, megnéztük a Custom Bike-okat, csináltunk pár fotót még a végére és indulóra vettük a figurát. Persze ilyenkor kell esni a legjobban az esőnek is, és persze a kocsi sincs a közelben és persze gyorsan átfutottunk a másik kiállító csarnokba, ahol a legnagyobb meglepetésünkre millió egy kangoo cipős fiatal pattogott körülöttünk. Pistivel, Bettivel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. A kijárat felé vettük az irányt és gyors léptekkel próbáltuk az esőben megkeresni a kocsmánál parkoló autónkat, abban bízva hogy a teljesen elázott ruhánkat ledobva legalább az autóban kicsit melegebb lesz és nem fázunk meg.

összességében jó volt a kiállítás, bár évről-évre ugyanazok a kiállítók, nem sok az újdonság, de mégis kifizetjük a belépő árát és bemegyünk szétnézni, mert hiszen motorosok vagyunk, vagy mi, nem igaz?

Hufi