Az eső velem van, avagy Rainman visszatér…

esofelho.jpg

Gondoltam gurulok egy rövidet Pest körül, tekintettel a szép időre és hogy levezessem az egész héten felgyülemlett feszültséget…

Isaszeg-Pécel-Maglód-Ecser-M0-áson keresztül Szigetszentmiklós útvonalon kényelmesen nézelődve, nem kapkodva igyekeztem meglátogatni Sanyi barátomat és egyúttal szerettem volna Ronest is elcsalni falatozni egy kis bablevesre Alsótoldra a Bableves Csárdába. Mivel egyik jómadár sem válaszolt időben a telefonomra így arra a megállapításra jutottam, hogy szeretik a meglepetés vendégeket, így célba vettem őket sorra. A laza gurulást egy motormosással egybekötve szerettem volna befejezni, mert nagyon elhanyagoltam szegény hűséges DL1000 V-Stromomat. Mire kiértem Szigetszentmiklósra már addigra ismerős érzés fogott el ahogy a horizont felett tekintgettem…..“meg fogok ázni már megint”….francba..

Sűrű, fekete felhők mintha kifejezetten az én kedvemért gyűltek volna egy helyre és sötétítették volna el az eget. Sanyi barátomnál nem sokat időzve, pár mondat után visszaindultam, DE azt gondoltam dafke “azért is lemosom a mocskot a gépről”. Tankolás után irány a benzinkút melletti kézimosó.

Arra lettem csak figyelmes az egyik pillanatban, hogy hiába állok háttal a szélnek és hiába mosom úgy a motort hogy közben ne legyek vizes nagyon, egyfolytában csapkodja a víz a fejemet, az arcomat, a tarkómat, bár a közelebbi ismerőseim szerint a fenékig érő homlokomat. 🙂

Megfordultam és már nem ért nagyon nagy meglepetés hiszen gondoltam hogy el fogok ázni, de álmomban sem gondoltam hogy a mosó egyik felén “szép” idő volt, a másik oldalra fordulva meg jégeső verte a frissen mosott motort és én pont az autómosó közepén fogok szarrá ázni a tető alatt…szó szerint a tető alatt… 😀

Elég hülye érzés volt, ott álltam közepén a nagynyomású fegyverrel a kezemben, a motort tetőtől-talpig fehér hab borítja, miközben a nagy széltől szinte vízszintesen szakad a jég a fejemre. A mosó előtt elhaladó autósok arcáról meg olvasható volt a “szegény bolond ördög” gondolat, némi lesajnáló tekintet kíséretében …

Ronest nem sikerült utolérnem, csak este beszéltünk telefonon, ugyanis elfelejtette visszakapcsolni a készülékét csendes üzemmódból annyira belefeledkezett egy túra előkészítésébe. Gondolom azzal töltötte az egész estéjét, hogy visszahívta mind a 9873245867 nem fogadott hívását…. 😀

…az eső legyen velem mindörökké 🙂

Author: hufi