Balaton Kerülő Gurulás – Gyöngyusz vezetésével
Kinéztem reggel a szoba ablakon és nem voltam nagyon elragadtatva az aktuális időjárástól, ráadásul a meteorológia is esővel riogatta a motorozni vágyókat.
Április 5-e valahogy mindenkinek a tavasszal volt egyenértékú, mert erre a napra szervezte mindenki az évadnyitóját, az aktuális tavaszi gurulását és nem nagyon tudtam dönteni a jobbnál jobb programok közül melyiken kellene részt vennem.
Péntek este sajnos Gyuri barátom lemondta a közös motoros programunkat, mert a főnöke azt hitte jobb lesz neki Prágában dolgozni. / szerintem nem így volt 😀 /.
A gyülekező…
Reggel felébresztettem a DL1000-es V-Stromot a téli álmából végre és elindultam az addigra lebontott Osztyapenkó- szobor mekis kútjához. Ispán már messziről virított a narancsos színű egyenpolójukban és két kézzel integetett minden V-Stromosnak nehogy kimaradjon valaki, valami jóból. A létszámot tekintve nem csalódtam, hiszen 20-30 ember jelentkezett a túrára és ennek a fele már ott is volt az első találkozási ponton.
A meglepetés a székesfehérvári találkozási pontnál fogadta a kis csapatot, mert ott hirtelen mégegyszer akkorára duzzadt a létszámunk és meglepetésként nemcsak Gyöngyusz új motorját csodálhattuk (DL650), vagy említhetem Barisax Piaggio MP3 háromkerekűjét is, hanem azt is hogy Szlovákiából is volt 3 motoros.
Megjegyzem nem is akármilyen gépeket hoztak, hanem pont olyat ami nekem nagyon “bejött”. Suzuki DL 650-es volt TKC80-as gumikkal kifejezetten terepre felkészítve, aludobozokkal, mit is mondjak ettől megbizseregtem.
Rövid pihenő és pacsizás után utunkat folytatva a 7-es úton a Balaton déli partján hömpölygött végig a társaság. Szemből szikrázó napsütés melegített és bátorított egy kis alvásra (….huhhh, ennek fele sem tréfa). A sűrű forgalomban az araszolás és a folytonos figyelem inkább elálmosított mintsem hogy éber legyek, ezért inkább részt vállaltam a konvoly biztosításában. Balatoni településeken szép sorra végighalava mindig egy jó érzés fog el, amolyan megnyugtató, “otthon vagyok” érzés, az illatok, a téli álomból ébredő természet látványa, a tavasz illata mosolygós arcokat csal ki a házakból.
Ebéd…
Ebédelni “kis” csapatunk Pepe szervezésében Cserszegtomajon a Gulyás Csárdában állt meg elfogysztani az előre kiválasztott ételt a 3 menü egyikéből. Jó kis hely a kaja finom, az adagok jók voltak, a tulaj kedves és türelmes, csak sajnos a személyzet nem számított ekkora hordára és arra sem hogy mindent felfalunk, így a B menünél már elfogyott a rizs, motorozás helyett az ebédidő pedig 3 órát vett el a napi programból.
Kirándulás az erdőben …
Levezetésként, amolyan ebéd utáni szieszta keretében felkísértem a “bátrabb” motorosokat a Rezi vár romjához. Az érdekessége az erdőn keresztül vezető 5km-es földút, ami jól járható bármilyen járművel, a kaland végén ismét megpihenve viszont csodálatos panoráma fogadott minket. Sokan meggondolták magukat a földútra érkezve sajnos és rögtön más program után néztek, bár a kiírásban szerepelt, hogy nem off-road-os lesz, de földúton fogjuk megközelíteni a várromot. Aki felért és átvette a hely hangulatát az viszont nem panaszkodott, és remélem mindenkinek tudtam valami élményt adni ezzel a kis kitérővel.
Hazaindulás gondolata a Rezi kagylós kútnál, egy közös tankolás után fogalmazódott meg a még megmaradt társaságban, kis csapatokra szakadva az ország különböző pontjai felé indulva. Négyen maradtunk, akik kelet-pest irányban lakunk, de nem akartunk a 71-es úton bajlódni a rend őreivel, vagy a lustán bámuló kameráikkal, hanem inkább Tapolca-Veszprém-Székesfehérvár-Budapest irányt céloztuk meg.
Meglepetés is kellett …
Még világos volt, bár már kissé hideg, de Tapolcát elhagyva kanyarogva az egyébként Magyarországra nem jellemző jó úton még Veszprém előtt, a művészetek völgye után erős fokhagyma illat keringett a lágyan kanyargó út mellett.
A megoldás kulcsa Vigándpetenden volt fellelhető, ahol egy lelkes házaspár egy hatalmas parkoló közepén épülő magyaros étterem mellett, átmenetileg egy faházban sütötte, kemecében! a Langallót /kenyérlángos/.
Érdemes betérni ide, akár még motorostúra keretén belül is érinteni ezt a pontot, hiszen kicsit elbeszélgetve a tulajjal elárulta, hogy Vigándpetend és Nagyvázsony között van egy 11 kanyarból álló szerpentines látványút is, amit mindenképpen hazafelé meg kell tekintenünk. De ne ugorjunk ekkorát a Langalló kifejezetten isteni volt, nem győztük a dícsérő szavakat mondogatni evés közben. A frissen lenyomott fokhagyma íze szabályosan megkönnyeztetett bennünket, de nem szabad kihagyni semmilyen esetre sem!
Kedves kiszolgálás és kedves háziak fogadtak, jó élmény volt minden tekintetben, igazán jár az elismerés! Köszönjük!
Tele hassal elindultunk az említett látványút irányába. Vigándpetenden a csatornabővítéssel járó forgalomterelések, és a kissé kavicsossá vált utakat magunk mögött hagyva tényleg nagyon szép helyeken haladtunk keresztül. Rövid szerpentines részen élvezetes hajtűkanyarokkal tarkított rész után keresztül haladtunk egy erdős részen is, majd bal kezünk irányában lovarda, jobbra hatalmas szántó.
Búcsú …
Veszprémbe érve már nagyon hideg volt fel kellett venni az esőruhát is, hogy melegítsen, amúgy Pest közelébe érve elég hasznos volt, hiszen a szemerkélő esőben legalább nem áztunk el. Az út nagyon csúszott a túra végére, ránksötétedett, de egy utolsó megállás után még egy cigi /már akinek/ a budafoki kútnál, elköszönés és mindenki elindult haza.
