A film igaz történetet dolgoz fel, …
“ha nehéz, dolgozz még keményebben, ha lehetetlen, még húzz bele. Tegyél meg mindent, bármibe is kerül”
…melynek főhőse az új-zélandi legendás hírű Burt Munro, aki az Isten háta mögött 42 évet tölt egy 1920-as Indian márkájú motorbicikli újjáépítésével és tökéletesítésével, hogy azután 1962-ben kevés pénzzel a zsebében nekivágjon a világnak, és megvalósítsa ifjúkori álmát: részt vegyen a Utah állam sivatagában évente megrendezett gyorsulási versenyen.
1967-ben megdönti az addigi gyorsulási világrekordot, melyet azóta sem múlt felül senki. Útja során különböző emberekkel találkozik, van itt transzvesztita portás, indián őslakos, vietnámi háborúban szolgáló katona és özvegy néni, látszólag semmi közös nincs ezekben az emberekben, de Burt személyisége annyival magával ragadó, hogy mindenkivel gyorsan megtalálja a közös hangot. Igazi nyugdíjas road-movie, filmben ettől szebben nem nagyon meséltek az öregedésről és ebben Roger Donaldson mellett oroszlánrésze van Anthony Hopkinsnak. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy Hopkins korunk egyik legnagyobb színészlegendája, aki a Napok romjai hallgatag komornyikjától kezdve Hannibal Lecterig sokféle szerepben alkotott maradandót és egyike azon kisszámú társaságnak, akik öregkorukra sem vállalnak el akármilyen munkát. Burt Munro karakterét Hopkinson kívül senki más nem tudta volna így életre kelteni, hosszú (és reméljük még sokáig tartó) színészi pályafutásának egyik csúcspontja, játéka teljességgel elvarázsolt, erre pedig csak nagyon kevesen képesek. Roger Donaldson rendezése is kifogástalan, az alapanyagból kihozta a maximumot, sőt még többet is. A fényképezés szintén nagyszerű, a filmzenével kiegészítve komplett audióvizuális élményt kapunk. A leggyorsabb Indian igazi feel-good movie, Burt (és Anthony Hopkins) karaktere valósággal átragyogja a filmet, csupa pozitív dolgot sugároz és ez manapság igen nagy szó, szükség van az ilyen filmekre is.
