2007 június 2. Szombat, Aggtelek
Aggtelek
Korai ébresztőt tartottunk mert nem igazán van, vagy volt még tapasztalat hogy mennyi időt vesz igénybe a pakolás, készülődés, annak ellenére hogy nem kellett sátrat bontani, összecsomagolni. 5.30, az Aggteleki kemping reggelre már teljesen elcsendesedett, csak a fákon megbújó madarak reggeli énekét lehet hallani. A levegő kissé csípős, a faházban 15,6 C fok maradt, a levegő hőmérséklete 14C fok.
Küzdök a reggeli ébredéssel, már nagyon vágyom egy jó erős kávéra. Nem sokat aludtam a szokatlan körülményeknek, vagy a még bennem bujkáló megragadt napi stressznek köszönhetően. Örülök hogy végül a faház mellett döntöttünk, mert így legalább este átrendezhettük a holminkat, a felesleges dolgok alulra kerülhettek, a vizes holmik hellyel-közzel meg tudtak száradni. A faház teraszán állva, a hasítóan friss levegőből nagyot szippantva megpillantottam nem messze tőlem, mérhetetlen nyugalommal, és eleganciával élelem után keresgélő gólyát. Lassan az ébredező kemping ideiglenes lakóinak hamar fotótémájává vált.
Hatalmas madár, nem láttam még ilyen közelről sohasem. A 15-ös ház lakói, vagyis mi, a tea és kávéfőzés és pakolás monoton mozdulatait végezzük. Vidám megállapításom az, hogy a Rones által tartogatott „neves” alkalomra szánt házi rettenetes pálinkát tegnap este elfelejtettük megkóstolni, ami az első napi fáradságunknak volt betudható. Az idő sürget minket az indulásra, a mai betervezett 366 km és a számos látnivaló miatt hamarosan el kell indulnunk. Bedobtunk gyorsan egy rögtönzött reggelit az előző nap vásárolt zsemléből és különböző felvágottakból.
A motorokat már időközben felmálháztuk, készen állnak az indulásra, útvonal feltöltve a PDA-ba, az esetleges megállókat, látnivalókat Rones külön kijegyzetelte magának és figyelmeztet a megadott településhez érve. A rendezett, tiszta kempinget mindenki számára ajánlani tudom, a zuhanyzók, a vizesblokk tiszták, meleg víz mindig volt, a személyzet odafigyelő, gondos, rendes emberekből áll. Az esti csendet is csak az ideiglenesen felállított vursli hangzavara törte meg.
7.15 Az idő egyre jobban melegszik, lenyeljük az utolsó falatokat, helyére kerülnek az apróságok is a dobozokban, pilóta kekszet majszolunk még gyorsan az indulás előtt, irány a pénztár mehetünk fizetni, persze majd csak egy gyors lánc kezelés után. Aggteleket magunk mögött hagyva kényelmesen, nem kapkodva haladtunk a fákból áradó friss levegőtől telített kanyargós úton.
Seregélyes
Zichy-Hadik kastély felé tartottunk és sajnálatunkra ezt sem tudtuk megnézni, mert egy a kerítésen gondosan elhelyezett felszólító tábla figyelmeztetett hogy illetékteleneknek behajtani tilos, ellenkező esetben feljelentéssel élnek a belépővel szemben. (hmm, szuper)
A Kastély középkorú eredetű, többször átépítették. Utolsó átalakítását barokk stílusban történő átépítését a XIX. Század végén a Hadik család végezte. Belső udvarának teraszáról szép kilátás nyílik a Felső Bódva völgyre. Jelenleg Gyógypedagógiai Intézet és Speciális Szakiskola működik benne. 130 gyermek otthona.
A kastély parkja az ország egyetlen karsztos területen telepített Arborétuma. Területe 7,6 Ha.
Tűlevelű faállománya ma is egyedülállóan gazdag, bár utóbbi időkben jelentős károk érték. Különlegesség a szép formájú mamutfenyő, a több fajta tuja, néhány kaliforniai cédrus és tiszafélék. Változatos, ritka lombhullató faállományt és cserjéket is tartanak itt. Az alacsonyabb rangú növények ritka változatai még érdekesebbé teszik a parkot. A park mellett vezető sárga jelzésű turistaút az Alsó-hegy karsztfennsíkján át vezet a Szabó-pallaghoz és ott csatlakozik a kék túra útvonalhoz.
Nem szívesen látnak idegeneket ebben a szép parkban, tehát nem is megyünk beljebb, csak csinálunk az egyébként szép kastélyról és kertjéről egy pár fotót.
A szlovák határ mellett kanyarogva a fekete aszfaltcsíkon azt gondolom nem csak nekem hagyott maradandó élményt a táj, sok helyen megálltunk szintén fotózni, nem minden nap jut el az ember ilyen helyekre. Az út egyik felén a Magyar határkő az út másik felén Szolvák határkő volt sok helyen látható. Érdekes érzés egy olyan területen megállni, egyébként a „senki földjén”, ahol közvetlenül a határátkelőtől haladtunk az ország belseje felé, de még egy Y kereszteződés választás elé állította az arra haladókat.
Tornanádaska – határátkelő
Jobbra Hidvégardóra lehetett menni Magyar feliratokkal volt jelezve a táblán, balra Hostovce felé lehetett tartani Szlovák területre. Egy arra haladó teherautó lassított mellettünk és jelezte, hogy az átkelőtől távcsővel figyelik a tevékenységünket és különben is jobban járnánk ha továbbhajtanánk, mert itt nem lehet megállni, mint ahogy a közlekedési tábla is jelezte, amit mi csak a fotókon vettünk észre a későbbiekben. Nem feszegettük tovább a határőrök türelmét, így hát tovább indulunk.
Megálltunk Hidvégardón, ahol falunapra készülődtek az emberek, virágot ültettek a főutcán végig, hogy a településen áthaladó látogatókat elkápráztassák a virágzó falu főutcájának szépségével, illetve megnéztük a központban lévő 2001-ben felavatott Millenniumi teret. Hidvégardó Északkelet-Magyarországon, BAZ megyének Szlovákiával határos részén, az államhatárral kettéosztott Gömör-Tornai karszt kistájain terül el a világörökség részét képező Aggteleki Nemzeti Park és az Országos Kéktúra Útvonal határán. Északi része az Alsó-hegy, középütt a Bódva-völgy, déli határa a Tornai-dombság területére esik.
Miskolctól észak felé 75 km-re, a 27-es számú főút végétől alig 2 km-re található – közvetlenül a szlovák határ mentén. A Millennium tér alsó részét 12 oszlopfő övezi, mely honfoglalástól napjainkig egy-egy évszázadnak állít emléket – feltüntetve az adott évszázad helyi és országos jelentőségű történelmi eseményeinek évszámait. A Millennium tér látványa a kőből faragott talapzatú zászlótartókkal, és a teret szegélyező patakparti virágágyásokkal, méltán lett a Bódva-völgy egyik legszebb köztere.
Szalonna
Kicsit kezd cseperegni, de még nem öltözünk be, még nem vészes, utunk kis kitérővel a Rakaca-víztározó felé vezet Szalonna nevű településhez, ami nem a határ mellett van szorosan, de muszáj ellátogatni ebbe a festői szépségű horgászparadicsomba. Érdemes szétnézni a falu központjában is, itt található a torony nélküli Árpád kori templom, amit a századok alatt leromboltak, felépítettek, átépítettek, 1598 óta a reformátusok vették birtokba. A templom mellett szorosan található az 1765-ben épített fa harangláb. A mintegy 1000 főt számláló falu másik nevezetessége a XIX. században épült műemlék jellegű Bónis-Gedeon kastély.
Az oda tekergő út hol jobb hol rosszabb minőségű, de a motorok jól viselik az egyenetlenségeket, a túraenduró futóműve finoman simítja ki az utat, ami mellett még a tározó előtti szakaszon egy természetes forrást fedezünk fel. Vizet viszünk magunkkal, részben mert szomjasak vagyunk, részben kabalából. A forrás kútját a felirat szerint Svarcz Mózes keze munkája, 1875-ben készült.
Horgászok figyelnek fel ránk, nem is csoda, hiszen a csendet törjük meg a vasparipáinkkal, de mégis kicsit lekanyarodunk a partjára, távol minden emberitől és kicsit “magunkba szívjuk” a nagy víztömeg adta csendet, szabadság érzést, a csobbanó víz élményét. Kedve támad az embernek egy kicsit a parton ücsörögni, vagy horgászni egy kicsit.
Füzérradvány
Csepeg, sőt egyre jobban kezd el esni a visszafelé vezető úton. Kezd csúszkálni a vizes aszfalt, de beöltözve esőruhában még az sem érdekel minket, ha végig az út során esne az eső. Egyetlen félelmünk, hogy csak a látványosságokat, mint a következő Füzérradványi Kályolyi Kastélyt legyen időnk lefotózni, megnézni, bejárni.
Nem volt… A parkolójában a sisakot még csak éppen hogy levettük a fejünkről, az esőruhán a frissen hullott esőcseppek nyoma látszik. Kifizetjük a 300FT parkolódíjat a kedves nyugdíjas őrnek, aki megígéri hogy vigyáz mindenünkre, míg mi felszaladunk szó szerint a nagy eső előtt egy pár képre. Elképesztő milyen gyönyörűen felújított a kastély egyik fele, de még csak az előttem haladó gyereksereg utolsó cipője sem tűnik el a hatalmas bejárati ajtó mögött, mikor is hatalmas dörgéssel tudatja velünk Szt.Péter hogy ideje tovább indulni. Akkor még nem tudtuk, de utólag kiderült, még csak most jön az igazi égiháború.
A XVI. századi eredetű Károlyi-kastélyt Ybl Miklós tervei alapján építették át romantikus-eklektikus stílusban 1857-1859-ben. Magyarország egyik legnagyobb kastélyának 100 hektáros parkja védett.
A településtől keletre fekvő Károlyi-kastélyt 1 km hosszúságú, 120 éves erdei- és feketefenyők által szegélyezett bekötőúton érjük el.
A szabadon álló, összetett alaprajzú, emeletes, manzárdtetős épület emeletes déli és keleti főszárnya a földszintes északi keresztszárnnyal kis díszudvart alkot. A hosszú keleti szárny park felé néző homlokzata az épület legkarakterisztikusabb nézete. Középen emeletes loggia húzódik, ehhez csatlakozik a nyolcszög alaprajzú, vékony és magas, romantikus stílusú torony. A zászlótartó kilátótorony kiképzése, valamint a télikert félköríves, magas, osztott ablakai mind a romantika hatását mutatják.
A kastély a téli időszakban (nov. 1-márc. 31.) csoportok által, bejelentkezéssel látogatható.
Füzéri vár
Gondoltunk egyet és még mielőtt a Füzéri várhoz érnénk szeretnénk fellátogatni a Nagy Milicre. 892 méterével, sok zöldterületével biztos pazar látványt nyújthat, és László tanya az utolsó település ott, ahol még egy ebéd is beleférne a programunkba. Gyönyörű, elmondhatatlanul végtelennek tűnő erdőkön keresztül kanyargunk a Szurdok hegy irányából indulva, ahol a kereszteződésben tehenek legelésztek, feküdtek a fűben nagy békességgel. Fent az út vége lezárva, mert a tábla szerint ami a “Tisztelt turistát” figyelmezteti a kastélyból vállalati üdülőt faragtak, ezért már nem látogatható. 🙁
Nem ijedünk meg a nagy fakaputól, amit kamerák figyelnek és kapucsengővel lehet bebocsátást nyerni a park területére, gyanúsan “kormányzati szaga” volt a stílusnak, de minket ez nem zavarva végeztük a dolgunkat és a rögtönzött ebédünket kezdtük el fogyasztgatni az éppen csendesedő esőszünetben.
A Füzéri várat még a távolból fotóztuk, mert éppen akkor nem esett, de közeledve kárpótolt minket az időjárás, elkezdett szakadni. A vár parkolójába azért felmentünk, de látva a sok esőkabátos és esernyős embert, akik egy tető alatt kuporogva várták az ítéletidő végét, hogy fel tudjanak gyalogolni az erdei ösvényen a várig, lemondtunk a feledhetetlen gyaloglásról motorosruhában, sárban taposva.
Még volt a mai napra két nehézség hátra, át kellett kelni Tiszán a Tuzséri komppal.
Túristvándi
Az aznapi estét tervünk szerint a Túristvándi malom-kempingjében (N48.04764°, E22.64363°) töltöttük, amivel megérkezésünkkor nekem személy szerint rögtön fenntartásaim támadtak. Már a bejárat előtt egy bódéból kialakított kocsma volt, a hozzá tartozó illuminált törzsközönséggel. A recepcióhoz érve ugyan kedvesen fogadott minket a tulaj, mégis az udvaron játszadozó gyereksereg számomra nem feltétlenül a mérhetetlen kikapcsolódást jelentette estére.
Szállás:
Jeleztem ezt Rones barátomnak is, de a tulaj szerint ha a gyerekek elalszanak majd, “higgyük el ennél csendesebb helyet nem találunk a környéken”. Elhittük, nem kellett volna. Ennek ellenére elfoglaltunk egy-egy sátorhelyet a patak partján, amiből a malom táplálkozott, a hely valóban csendesnek, nyugodtnak tűnt. Beesteledett, csak a patak csörgedező hangját lehetett hallani. Vártam már nagyon rég óta egy igazi kempingezésre, habár sok mindennel nem tudtunk készülni a szűkösnek mondható anyagi lehetőségeink miatt. Szerencsémre útitársamnak volt gázmelegítője, így hát előkerültek a honvédség alatt már megunt melegítős kész-konzervek, kávépor, tea. Szemben velünk bográcsozáshoz rakott tábortűztűz ropogott, megtöltve fénnyel a körülötte álló emberek átszellemült arcát.
Gyors számvetést tartottunk, és már az előző nap este jól bevált „táborvezetői ülésen” megbeszéltük a napi tapasztalatokat. A másnapi tennivalókat, látnivalókat, útvonalat átnéztük és már aludtunk is.
Sok dolog volt sajnos ami kimaradt a nap során az eső miatt, de legalább kárpótolt minket a gyönyörű táj. Ezen a napon végül is 391 km-t mentünk, amiből 300 km-en keresztül esett úgy mintha dézsából öntenék.
Térkép:
Második napi látnivalók:
- Aggtelek – Baradla barlang
- Seregélyes – Zichy-Hadik kastély (nem látogatható 2007-ben)
- Jósvafő – Tengerszem-tó és Jósvafő ófalu
- Hidvégardó-Tornanádaska – Országhatár
- Szalonna – Rakaca-víztározó, forrás
- Szalonna – Árpád kori templom, fa harangláb
- Füzérradvány – Károlyi kastély
- Füzéri vár
- Túristvándi Vízimalom
