2007.06.06 Szerda, Bogád
Reggel 6 óra, ébresztő. Lusta fáradtsággal ébredek fel, tudtam volna még aludni egy keveset. Az elő napon, kedden egy kedves meghívást kaptunk Páll Istvántól és Babitól, reggelizzünk náluk.
Kedden kellemes napot töltöttünk együtt, jó volt megismerni kicsit őket, ezzel a reggelivel meg kedveskedni szerettek volna nekünk a hosszú út előtt. Nagyon jól esett a meghívás, aminek eleget is tettünk, na de ki gondolta volna, hogy ezzel kicsit más rezgést kap a reggel.
Aki egy tejesen egyszerű soktojásos omlettre, vagy szalámi hegyekre gondolt, az most tévedett…
“reggeli” csoda
Mikor megérkeztünk Pistiékhez már nyitott kapuval vártak, beálltunk az udvarra, egy elkerített ketrecbe zsemle színű labrador hangos ugatással üdvözölt minket, ugatta a motorokat és az idegeneket. István felesége mosolyogva penderül ki a piciny házból integetve invitál beljebb. Az udvaron igényesen összeállított kemence, amiben még titokzatosan parázslott a korai hajnali sütéshez használt faanyag.
Vidámak, mint mindig, pedig kifejezetten csak a mi tiszteletünkre keltek fel hajnali fél 3-kor (!), azért hogy időben meg tudják sütni reggelre a finom, friss házikenyereket. Bemegyünk a konyhába, ahol az asztalon 4db gyönyörűen megsütött hatalmas cipó hüledezik. Ez tudjátok pont az a fajta, amiből elég egy szelet egy étkezésre, annyira eltelít a bolti kenyerekkel ellentétben.
Nem bírom ki, bár tudom nagy tiszteletlenség letörni a sarkából, ezért inkább megkérdezem vehetek-e kicsit belőle, mert annyira kínálja magát. Olyan finom hogy én azt sem bánnám ha a kenyérnek csak ilyen átsült héja lenne, belseje nem. Isteni, rég nem ettem ilyen ízletes kenyeret, aminek nem csak az illata nagyon jó, állaga is. Szívüket – lelküket belesütötték minden egyes lehulló morzsába, minden falatban ott van egy csipetnyi szeretet.
Kikísértek a kertbe, a kemence elé megterített asztalhoz. Itt nem csak frissen szedett paradicsom, paprika, zöldségek, hagyma, hanem többek között főtt tojás, mangalicaszalonna, kolbász és más egyéb házi-finomságok, sőt még frissen sütött nyúl (!) is volt terítéken. Szem-száj tátva maradt, levegő fennakadt, mellkas összeszorult, ez nem egy egyszerű reggeli, ez sokkal több!
Istvánék mesélnek arról, hogy milyen volt a Caucesco idejében élni, milyen, mikor átjöttek Gyergyóból, mennyi nehézség árán érték el a mindazt amijük van. Nem pénzben mérik a szeretet, az odaadást, az önzetlenséget egészen egyszerűen így nevelkedtek, mindenüket megosztották a nehéz időkben egymás között.
István tudván hogy előző napokban elhagytam a rendszámomat, „fabrikált” nekem egy másikat papírra, pontosan megszerkesztve Corellben, kinyomtatva, laminálva. Teljesen elérzékenyültem, küzdöttem a könnyeimmel, mert hirtelen annyi jó dolgot kaptam, hogy nehéz volt leplezni meghatottságomat.
István felállt az asztaltól és a hátsó kis ház felé hívott minket, hogy büszkén bemutassa két bárányukat – Bercit és Gusztávot. Ők tényleg kezes-bárányok, ugyanis hívásra, füttyszóra hangos bégetéssel válaszolva szaladnak gazdájuk felé. Nagyon békések, barátságosak, fotóztuk, megszeretgettük, simogattuk a nagy bundájukat. A gazdiktól a minden nap megszokott kenyéradagjukat várják jutalmul. Hihetetlen jól éreztem magam náluk, szinte el sem akartunk szinte indulni, de a programunk kötött volt viszonylag, lassan, de el kellett köszönnünk egymástól.
Van valami varázsa a helynek, áradt a szeretet belőlük. Hasonló érzés fogott el, mint korábban, amikor Déván jártunk Ronessel, és amit az ottani gyerekektől kaptunk. Szeretetet, őszinteséget csak úgy egyszerűen tálalva…
Már a motoroknál voltunk, készülődtünk, öltözködtünk de nem engedtek el üres kézzel, Istvánék egy nagy csomagot állítottak össze a reggeli finomságokból. Szólni sem tudtam, de látom hogy mindenkire hasonlóan nagy hatással volt ez a látogatás. Büszke vagyok, hogy megismerhettem a túra alatt Őket, és szégyellem magam a többi nem ilyen gondolkodású ember nevében, akiknek a harácsolás tölti ki a mindennapjait és egymáson taposva érik el a primitív kis céljaikat. Indulás előtt még jól megdögönyözöm a labrador kutyát, aki nem az a vérmes típus, szanaszét nyalja a kezem.
Telefonszám és elérhetőségeinket kicserélve, búcsút intünk egymásnak a mielőbbi találkozó reményében.
A helyi benzinkútnál elköszöntünk Vegastól és Évitől, kiknek szintén sokat köszönhettünk. Bogádi szállásunkat biztosították, szintén ismeretlenül és önzetlenül két éjszakán keresztül. Óriási türelmet kaptunk tőlük is, sok idegenvezetést, jó beszélgetéseket és remélem sokáig megmaradó barátságot.
Hihetetlen hogy még az időjárás is kedvez nekünk és süt a nap, nem esik, csak pár felhő kergetőzik az égen. Nem sok helyen állunk meg fotózni, kicsit elcsúsztunk időben, viszont rengeteg állattal találkozunk utunkon. Futkározó nyúllal, őzzel, de legtöbbet az oszlopok tetején fiókájukat etető gólyákkal.
Palkonya, Pincesor
Megállunk egy fotóra a Palkonyai Pincesornál, ami úgy néz ki mint a mesében a mézeskalács házikók egymás mellett. Mindenféle faragott, festett népi motívumokkal a falaikon, ablakaikon különféle színekben pompázva jelzik hogy a kis házak melyik pincészet tulajdonát képezik.
Itt minden Pünkösd vasárnapkor megrendezik a Nyitott Pincék fantázianevű rendezvényt. A falu 2007-től Európa Kulturális Faluja címmel büszkélkedhet.
Tovább haladva a Siklósi vár felé vesszük utunkat, de nem tudjuk elkerülni a megint a rendőr-határőri ellenőrzéseket. Szerencsésnek mondhatom magam azért mert nem akarják felfedezni a motorra felcsavarozott papír rendszámomat, ami nyilvánvaló okirat-hamisításnak minősül. Nem is tudom melyik von maga után súlyosabb büntetést, az hogy rendszám nélkül megyek végig a túrán, vagy az hogy Pisti barátom tökéletes munkájának köszönhetően pótoltuk a rendszámot.
Tovább haladva véletlenül az út mellett felfedezünk Kistapolcán egy forrást egy kis házzal, ami egyben emléket állít a II. világháborús hősi halottaknak, és a forrás vize egyben egy kis patakba és tóba torkollik szökőkúttal.
A siklósi várat csak ketten látogattuk meg, Zoli önként vállalva pihenőt tartott és őrizte a motorokat a bejárat előtti csendes parkolóban. A vár gyönyörűen helyreállított termeit, kiállításait 750Ft-os belépő kifizetése után bárki körbejárhatja. Egy csekély kis érdekesség, hogy a bejárat utáni első kiállítás a kínzókamrába vezet, amiből az utána lévő helységbe helyezték el a foglyokat valamikor, és ami a furcsa volt ebben a teremben, hogy még a mai napig látható ciril betűs feliratok hirdetik a rendszerváltás időszakát.
A várban megtalálható a 2002 júniusában felavatott „Tenkes kapitánya panoptikum”, ami többek között a 2006-ban elhunyt Zenthe Ferencnek is emléket állít.
Végignéztünk sok vadászati, korabeli kesztyűkészítési, régi szerszámok, használati tárgyak, festészeti kiállítást, de őszintén megmondom, már alig vártam, hogy felérjünk a vár tetejére és az erkélyen körbesétálva egy kis levegőhöz jussak. Eszetekbe sem jusson motorosruhában múzeumokat kiállításokat látogatni.
Kemse, az első 2000 kilométer
A vár meglátogatása és közel 1 órás sétálgatás után, pihenésképpen ismét motorra szálltunk és elérkeztünk a túránkon Kemsére, ahol is egy fotóval „ünnepeltük” meg az eddig megtett 2000 kilométerünket.
Gyékényesi tó
Gyékényes és Zákány között haladva a 6804-es úton tanácsolom mindenkinek, hogy egy rövid időre álljon meg a gyékényesi horgásztanyáknál, vessen egy pillantást a tóra. Hatalmas vízfelülete és az érintetlen part menti nádasa idevonzza a környékbeli halat szerető embereket, kirándulókat különleges hangulatot teremtve ezzel mondjuk egy naplementéhez.
Nagykanizsára érve már érezhetően nem sok maradt hátra az aznapi programunkból, így nem álltunk meg sehol, haladtunk a kemping felé Letenyére.
Az előre tervezett programunkat most valami ritka kivételnek köszönhetően nem szakította félbe a szakadó eső, de Letenye előtt 20 km-el már azért megmutatkozik egy hatalmas szürke felhő, ami nem sejtet sok jót a jövőre és az estére nézve.
Felöltöztünk esőruhába – már megint -és szállást kezdtünk el keresni. Letenyén a főúton találtunk is egy kempinget, az árai jók, a vizeshelyiségek tiszták voltak, és mellette rögtön egy strand is található.
Azért hogy biztosak legyünk a dolgunkban, még elmotoroztunk a közelben két apartmant megnéztünk, de azon az áron amit ott mondtak, a kempingbe 3-4 napot is tudtunk volna maradni, így hát visszatértünk a kempingbe. Lefekvés előtt koccintottunk az otthonról hozott védőitallal, Rones féle pálinkával. Jó kis beszélgetés után nem kellett altatni minket.
Térkép:
Hatodik napi látnivalók:
- Palkonya Pincesor
- Villány
- Szársomlyó
- Siklósi vár
- Kemse 2000km
- Gyékényesi horgásztanyák
- Nagykanizsa
- Letenye
