web analytics

1805 május 23-án született Budán Sándor Móric a család utolsó férfi sarjaként. Édesapja császári és királyi kamarás volt. Az átlagos grófi családokkal ellentétben Móricot és báttyát az édesanyjuk nevelte fel. A család különcsége Móricot sem hagyta meg a normális emberek között. Sajnos a súlyos deviancia sem volt új a családban, apja például budai palotájukat kis fedett híddal kötötte össze a szomszédos Várszínházzal, hogy ne kelljen az utcára kilépnie színházba menet.

Sándor Móric - az ördöglovas
Sándor Móric – az ördöglovas

Móric kimondottan gyenge testalkatú, vézna fiú volt, de apja mindentől óvta. Saját beszámolói szerint édesapja haláláig (1823) még csak közelébe sem mehetett a lovaknak. 17 éves koráig szinte semmire sem volt megtanítva, hiszen a család nevének továbbvitelét az idősebb fiúra szándékozták bízni. Mikor váratlanul meghalt Móric báttya, kizárólagos örökössé vált, megváltozott az élete. Ekkor ült először lóra, saját maga rendelkezett birtokai felett, autodidakta megtanulta az olasz és a francia nyelveket, megtanult hegedülni. Lovásza figyelmeztetése ellenére egy angol telivért nyergeltetett fel, melyet úgy ült meg, mintha együtt születtek volna. Még 1822-ben bemutatta Pesten, a mai Deák Ferenc utcában első produkcióját: szorult helyzetéből, két kocsi közül úgy szabadult ki, hogy lovával átugratott három egymás mellé fogott lovat.

Sándor Móric gróf, az „ördöglovas” ugrása (Fotó: Andrássy Manó/OSZK)
Sándor Móric gróf, az „ördöglovas” ugrása

Később, az 1825-ös országgyűlés megnyitójára érkezett királyi pár tiszteletére nyaktörő mutatványokat és viharzó vágtákat mutatott be Pozsonyban. A 20-as évekre a főúri társaságok népszerű alakjává vált. Budai palotája erkélyéről lóháton, pipázva, gyakran nézelődött. A nyílt utcán is hajmeresztő mutatványokat hajtott végre. Kedvenc lovaglóhelyeinek egyike volt a Várba vezető lépcső.

Sándor Móric gróf, az „ördöglovas” a vár lépcsőin kocsit hajt, 1872 (Fotó: OSZK)
Sándor Móric gróf, az „ördöglovas” a vár lépcsőin kocsit hajt, 1872 (Fotó: OSZK)

Előszeretettel lovagolt be más házakhoz is, lábadozó kertésze szobájába éppúgy, mint a főúri palotákba, vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeletére. Személyiségét személyzete is megszenvedte. Egyszer egymást sértegető szakácsát és komornyikját lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, másszor pedig orvosa fejéről lőtt le egy almát, vagy kapusa feleségét rémisztgette, hogy átugratja lóval. Palotájában akkoriban szokatlannak számító dolgok zajlottak. Személyzete például lepedőben dobálta urát, de például udvari bolondot is tartott. A lovak szerelmeseként többször járt Angliában is. A közügyekkel nem nagyon foglalkozott, az egyetlen ilyen, ami érdekelte, az a hídépítés volt.

Sándor-Metternich család

1835-ben nőül vette Metternich Kelemen herceg és kancellár 1811-ben született leányát, Metternich Leontinát. A házasságból két gyermek született, Leó és Paulina. Gróf Sándor Móric a legjobb férj volt és a legjobb családapa. A bolondságokról azonban továbbra sem mondott le, hiszen a bolondság és a fogadás volt az élete.

Sándor Móric
Sándor Móric

A kis Leó gróf nagyon korán (született 1837. október 13-án és meghalt 1843. május 15), felesége, a hercegnő 1861-ben hunyt el. Így gróf Sándor Móriccal halt ki a neves Sándor család.

Metternich Leontina (1811-1861)
Metternich Leontina, Sándor Móric felesége (1811-1861)

Egyetlen leánya: Paulina Klementína Mária Walburga (1836.02.26 -1921)

Az ördöglovas életének legjellemzőbb adatait ő jegyezte fel emlékiratában. Ő írta atyjáról ezeket a sorokat is: Lehetséges, hogy hozzá hasonló bátor emberek voltak már a világon, de nem hinném, hogy nála bátrabb akadna. Atyám elszánt volt a vakmerőségig és olyan ember, akiről bízvást el lehet mondani, hogy igazi karakter. Hős volt, egyenes jellemű, igazságszerető, mint senki más! A legkisebb hazugság, vagy nagyzolás rettenetesen kihozta a sodrából. Nagylelkűségét sokszor áldotta környezete. Ugyanakkor a szigorúság megtestesítője volt. Mindenki úgy nézett fel rá, mint egy rendkívüli, magasabb lényre.

Paulina Klementína Mário Walburga (1836-1921)
Paulina Klementína Mário Walburga (1836-1921)

A már-már meseszerű történetek mellett ne feledkezzünk meg Sándor Móricnak azokról a teljesítményeiről sem, amelyeket különböző lóversenypályákon vitt végbe. Angliában több „világcsúcsot” felállított akadályugrásban, de Pesten is elképesztette a nézőközönséget.

A megőrült gróf

Később kezdett megőrülni. Többször tett normális ember számára megmagyarázhatatlan dolgokat, például szándékosan kőfalnak lovagolt, vagy kocsival nekihajtott. Hajmeresztő mutatványai miatt számtalanszor törött el a kulcscsontja és a bordái, hihetetlenül sokszor kificamodtak térdei és szenvedett agyrázkódást. Sándor Móricnak a ló volt az élete, és a ló lett a veszte is.

Sándor Móric

Végzetes események

Már az 1848-as események sem érdekelték, pedig közvetlenül érintették a dolgok, ugyanis apósa, a megbukott Metternich herceg államkancellár volt. 1850-ben bécsi tartózkodása alatt elméje végleg elborult. 1850-ben Linznél gyors vágta közben kiesett a kocsijából, és fejét egy vasrácsba ütötte. Elvesztette eszméletét, s miután magához tért, látszólag minden rendben volt, néhány nap múlva azonban a bécsi kaszinóban önkívületi állapotba került, mindent darabokra akart törni, és csak megkötözve tudták hazavinni.

A prágai elmegyógyintézetbe szállították dr.Riedl-hez, ahol hat hónapon keresztül folyamatosan dühöngött, majd lecsillapodott, de rohamai élete végéig elkísérték. Másfél év múlva hazatért, de már nem a régi Sándor gróf volt. Teljesen a múltban élt, a való életből nem érzékelt semmit, és csak régi tetteiről tudott beszélni. Legtöbb idejét Bajnán töltötte, ahol vagy lovait felügyelte, vagy vadászott, kastélya folyosóján a Clarot és a Johann Gottlieb Prestel nevű festők által megörökített bravúrjait nézegetve. Öregkorára azonban újra úrrá lett rajta az elmebaj, s így élete hátralévő részét a döblingi elmegyógyintézetben töltötte.

Halála

Nagyon sokáig élt így, 1878. február 23-án halt meg Bécsben 73 éves korában. A hazatérő koporsót szállító négy tüzes fekete paripa a bajnai templom előtt megvadult, és elragadta a kocsit. Amikor végre sikerült őket megállítani, a lovak összeestek, követték a halálba is gazdájukat. Sándor Móric, az ördöglovas ma is a gyarmati kápolnában alussza örök álmát.

Halálával férfiágon kihalt a Szlavnicai Sándor család bajnai ága. Az örökös Paulina Clementina Maria Valpurga Sándor de Szlavnica nagybátyjához, azaz anyja féltestvéréhez, Metternich Richárd herceghez ment feleségül. A herceg a Habsburg-ház szolgálatában állt diplomataként, családjával együtt sokat utazott. A házaspár első két leánya így Drezdában látta meg a napvilágot, a legkisebb leány, Clementina pedig a Párizs melletti Bougivalban született. Sándor Móric leánya, Paulina szívesen tartózkodott Bajnán, és nagyon szerette a falubeli népet. Apját szeretett ménese közelében temette el, ugyanis a Sándor Antal által 1774-ben emelt gyarmati kápolnát halotti kápolnává alakítatta át. Az 1879-ben elkészült sírbolt nemcsak szülei és testvére nyughelye lett, de a bajnai templomban és temetőben nyugvó családtagok földi maradványai is ide kerültek.

fotó: Jankovics György (2022)

forrás: Wiki, ADT