Keddre szabadságot vettem ki a jóidőre való tekintettel és megbeszéltük Tóth Laci (Yamaha T700) barátommal, hogy gurulunk egyet Szlovákiában.
Nem volt semmi különös célpontunk, nem akartunk vásost nézni, fotókat gyűjtögetni csak kanyargós jóminőségű alsóbbrendű utakon gurulni. Szerettem volna túrakörülmények között kipróbálni a Honda X-ADV-t, mert nem volt eddig alkalmam olyan szerpentines helyen motorozni, ahol a manuális váltásokat tudom vele gyakorolni.
Útvonal
Szokásos reggel 7:00 indulásunkat nem akadályozta semmi, előre megtervezett utunkat az M2 úton haladva kedtük meg Szlovákia felé elég nagy forgalomban. Ebédelni nem álltunk meg, inkább a benzinkúton ettünk valami hot-dog szerűséget, és ittunk nagyon finom csapolt Kofola-t. Magyar-Szlovák határt Balassagyarmat-Tótgyarmat átkelőnél léptük át, majd az 595-ös főúton haladtunk egészen Nagyrőce településig, majd visszafelé az 526-os utat választottuk. Üzemanyag árak hasonlók voltak az itthonihoz képest, 1,532 EUR/liter volt a 95-ös benzin, átszámolva nagyjából 605 Ft/liter.
Az elveszettnek hitt túradoboz
Váci cementmű magasságában (még a túra elején) a másik forgalmi sáv szélén a szalagkorlát alatt egy motoros dobozt találtunk, amit fel is tettem a közösségi média egy motoros csoportjába, hátha felismeri a tulajdonosa. Sajnos a közösségi média ereje kimerült egy-egy vicces megjegyzéssel, de érdemben nem segített senkinek.
Rétságon a MOL kútnál letettük a dobozt és mentünk tovább kanyarogni, majd délután a túra végeztével ismét magunkhoz vettem a dobozt. Felmerült a kérdés bennünk, hogyan lehetne kideríteni kié lehet a csomag, vagy esetleg érdemes-e leadni a közeli rendőr őrsnél talált tárgyként? Úgy döntöttünk hazavisszük és megpróbáljuk a gyorsabb megoldást, és ha nincs benne semmi olyan irat, névjegy, amiből egyértelműen be lehetne azonosítani, akkor tényleg a közeli kapitányságra bevisszük.
Hazaérve óvatosan kinyitottuk a dobozt, ami egy hátizsákot tartalmazott laptoppal, lakáskulccsal, iratokkal, pénzzel, forgalmikkal, egyéb személyes tárgyakkal. Szerencsére találtunk egy névjegykártyát is a pénztárcában, a rajta lévő mobilszámot tárcsázva egy idős hölgy jelentkezett, … és igen, a fiáé volt a batyú.
Minden jó, ha vége jó…
Megnyugodtunk… , majd a következő hívást már Szűcs József (Aprilia Pegaso) motoros barátunktól fogadtuk, megbeszéltük az átvétel helyét és 1 óra múlva részben happy enddel végződött a történet. Józsi és párja Dóri érkezett meg rekordidőben teljesítve a Vác Budapest távolságot (remélem nem kapsz csekket ezért Józsi, drága napod volt eddig is). Nagy szerencsére a doboz az ütközés hatására nem nyílt ki, nem esett szét, nem esett be az mellette lévő árokba, így minden benne volt hiánytalanul az átadáskor.
A részben happy end csak azért igaz, mert Józsi időközben lecseréltette a biztonsági zárat otthon nagyon sok pénzért, letiltotta az összes kártyáját, és gyakorlatilag lemondott délutánra mindenéről, ami a táskában volt.
Nagyon jó volt örömet okozni, a nap végére kicsit fáradtan fújtam be a láncom és tettem el a motort a másnapi induláshoz.
forrás: r-biker, google maps, Garmin
