Az egész úgy kezdődött, hogy Peti barátomnak nagyon motorozhatnékja volt. Össze is rakott egy szép túrát több off-road szakasszal megbeszéltük, hogy megcsináljuk csak legyen jobb idő.
Kiderült, hogy Petinél (aki egész évben motorral jár) más a „JÓIDŐ” fogalma, mint nekem vagy bármely más normál motorosnak.
Én plusz 5°C nem indulok el nála a 0°C már jó idő. Szó szót követett meg is egyeztünk, hogy március 20.-án megyünk, de én sajnáltam volna azt a túrát ellőni (tavasszal az szebb), inkább felajánlottam egy korábbi kiskunsági túratervet. Meg is egyeztünk a dátumban, szabikat is intéztünk.
Eljött a túranap
Reggel a hőmérséklet -3°C volt nálam, kérdeztem is Petit, hogy: „Biztos akarjuk?”
Akarta… 🙁
Nem bízta a véletlenre, nem a kúton találkoztunk, hanem eljött hozzánk nehogy meggondoljam magam. Kicsit később már a kúton tankoltunk, kávéztunk és közben a pultos csajokat néztük. Az idő is felengedett lassan, útnak indultunk.
Ócsa felé vettük az irányt a tájvédelmi körzeten keresztül, de nem adott most semmi plusz érzést. A fák még nem zöldültek hideg is volt, bár jól fel voltunk öltözve, nem fáztunk. Ócsa után Bugyit elhagyva elég rossz minőségű és gyér forgalmú útra értünk. Az alföldi táj még ilyen fakó állapotában is szép az idő is – a reggeli -3°C képest – komfortosan melegnek mondható.
Kunpeszér után a köves utat elhagyva megnéztük Baján kagán sírját Kunbábonyban (47°01’41.0″N 19°11’29.8″E). Itt nem időztünk sokáig, mert még sok volt hátra és körvonalazódott bennem, hogy ez egy nézelődős, felfedzős, megismerős túra lesz bár nem annak szántam.
Érdekesség
Tudtad-e, hogy Kunbábony után az úton megállva, tiszta időben gazdagréti átjátszóig el lehet látni?!
Most sajnos nem volt kegyes az időjárás hozzánk, párás idő volt.
Kunszentmiklós macskaköves utcáit elhagyva Kerekegyházáig nem túl izgalmas, de annál hangulatosabb (főleg nyáron) úton haladtunk. Szabadszállás után Izsák és Páhi közötti útszakasz következett, mely’ alföldi mércével „kanyargós”, de egyébként is szép ívű útszakaszokat tartalmaz. Kiskőrös volt a következő úticél, ott is az Old Car Museum and Café.
Aki szeretné megnézni indulás előtt érdemes tájékozódni a nyitvatartási időről, mert csak korlátozottan látogatható. Mi ennek tudatában (meg persze az útvonalunkon volt) mégis elmentünk megnézni kívülről. Nem volt csalódás tiszta, rendezett környezet, nagy parkolóval. Lőttünk pár képet és mentünk is tovább, mert már delelőre járt az idő.
Közeli kúton tankoltunk és hot-dog-ot ettünk, meg persze az elmaradhatatlan KV!
Innen a Keceli Pintér Művek Haditechnikai Park-ot céloztuk meg. A három hektáros területű park bővelkedik látnivalóban, idő szűkében nem is tudtuk bejárni rendesen.
A következő megállónk az egykori Kalocsa 69. Harckocsiezred gyakorló telepe. Érdekes érzés volt azon a terepen motorozni, amin egykoron lánctalpak dübörögtek. Az egykori laktanyába a sorompót megkerülve egyszerű volt bejutni (magánterület, behajtani tilos!).
A körletek még állnak, de nagyon lepusztult állapotban vannak. Az itt legelő állatoknak köszönhetően minden helyiségben vastagon áll a trágya és a madárürülék.
Mi beljebb merészkedtünk egészen az irányító toronyig. A tavaszi napsütésnek hála nagyon jó időnk volt érezni lehetett a réten a gyógynövények illatát. Lőttünk pár képet, frissítettünk és robogtunk tovább.
Főútra kiérve észrevettük, hogy vele párhuzamosa fut egy másik széles földút. Egykoron azon a földúton mentek lábon a harckocsik lőgyakorlatra.
Peti barátommal úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy túlmentünk a bekötő úton. Ide egy földutas szakaszt terveztem, hogy ne mindig csak aszfalton mennyünk. Visszafordultunk és egy marhatelep mellett elhaladva rá is leltünk a keresett útra gondoltuk, hogy azt a 4,5km-t pikk-pakk megtesszük. Igen ám, csak nem számoltunk az előző napok esős időjárásából visszamarad sárra.
Visszafordulni nem akartunk (hogy nézett volna már ki ) makacsul mentünk tovább. Elöljáróban megjegyezném nem vagyunk nagy terepes tapasztalattal rendelkező motorosok. Az első nagyobb sártengeren gond nélkül átverekedtük magunkat, tovább száraznak láttuk az utat gondoltuk innen már nyerők leszünk.
Tévedtünk. Több agyagos saras rész „díszítette” az utat és hiába próbáltuk kikerülni ez nem mindig ment. Nekem sikerült az egyikre rámennem és olyan gyorsan csúszott meg az első kerekem, hogy képtelenség volt korrigálni és azon vettem észre magam, hogy a sárban dagonyászom. Peti azt mondta, hogy elég látványosra sikerült az esésem.
Nagyon nem hatott meg a dolog felállítottuk a finommechanikát, körbenéztem van-e baja, de sáron kívül semmi. Persze továbbra is engem küldve előre indultunk tovább a száraz részeken még így eltömődött profilú gumikkal sem volt gond. Saras részekhez érve lassítottunk néhol meg is álltunk nézve merre mennyünk hol kerüljünk. Óvatosság ide, óvatosság oda nekem sikerült másodszor is lapra raknom a gépet. Peti vidám volt, hogy ő nem esett el egyszer sem, gondoltam magamban még! Addig szöszöltem (direkt) míg ő került előre. Nem is váratott sokáig, hogy lapra tegye.
Ha az enyém látványos volt az övé egyenesen filmbe illő, burlesque filmbe. Nem is tudom milyen indíttatásból, de úgy gondolta, hogy átvág a tócsa közepén. Szépen le is tette, de úgy esett el, hogy sikerült a vizet belerúgnia a bukójába. Úgy nézett ki utána, mint az ördög. Nagy nehezen visszaállítottuk kerékre közben belecsúszott a másik oldali mély sárba onnan próbáltuk kitolni a motort. Annyira meg volt zavarodva Peti barátom, hogy azt se hallotta meg amit mondtam, hogy jöjjön át a motor jobb oldaláról a balra.
Ez után a művelet után úgy néztünk ki, mint a varacskos disznók. Innentől már nem volt több meglepetés lábon kiértünk a kövesre. Körbe néztük a motorokat, semmi bajuk se nekik, se nekünk. Felszabadult nevetésben törtünk ki mindketten részben magunkon ahogy kinéztünk részben, hogy sikerült anyagikár nélkül megúsznunk. Végül is ez lenne a lényeg, hogy jól szórakozzunk. Az egész „műveletet” teljes menetfelszerelésben (aláöltöző, vékony pulcsi, protektormellény, thermobélés és kabát) csináltuk végig.
Aki volt már terepen az tudja, hogy a sok mozgástól kimelegszik az ember pláne, ha még jó fel is öltözik. Lényeg, hogy leizzadva indultunk neki a délutáni etapnak. Szelidi-tó érintésével értünk ki az 51-es főútra. Solt után újra Szabadszállás itt elmentünk egy újabb volt páncélos laktanya mellett majd Kunszentmiklós, Kiskunlacháza. Itt a volt szovjet repülőbázis mellett gurultunk. Valaha itt MIG-29 állomásoztak. Az átizzad ruha miatt nekem már nem volt annyira komfortos a hőérzetem. Ekkor már erősen benne voltunk a délutánban a hőmérséklet is esett nem is húztuk tovább irány egy kút tankolni KV-zni.
Szegények az összes sár ott bent potyogott le rólunk. Peti nem győzött elnézést kérni a kutasoktól. Még beszélgettünk egy kicsit aztán indultunk a dolgunkra. Nekem az szűrődött le a mai napból, hogy nem kell feltétlenül hegyekbe menni egy jó túráért (persze nem lehet összehasonlítania kettőt). Kell egy jó útvonal, ahol van mit nézni a tájon kívül is és egy társ. Aznap mind a kettő megvolt.
Hasznos linkek
- Old Car Museum and Cafe
- Kiskunsági bioszféra-rezervátum
- Ócsa, Árpád-kori templom
- Avar Kagán sír
- Pintér Művek Haditechnikai Park
