1. nap június 10. szombat Laskó – Zlatibor (Szerbia)
Pihentető alvás után készülődés, pakolás, reggelizés a felszolgáló itt is tudott magyarul. Elmondta, hogy a falu 80% magyar, tartják még a hagyományokat. Reggeli után irány Szerbia. Az unalmasnak mondható horvát sík szakasz után az átlépés Boszniába gyors és zökkenőmentes volt. Dedinje-t elhagyva egy kis ízelítőt kaptunk a bosnyák tájból.
Kellemesen kanyargó magyar utakhoz edződött motorosnak megszokott minőségű aszfalton. Lankás hegyek és falukon keresztül vezetett az utunk én kicsit előre szöktem élveztem az íveket a kellemesen simogató napot, tájat a többiek a fülesben már nem halhatók, fejemben mámoros gondolatok idilljéből egy elnézett kanyar “HÚ B+-ja” zökkentett vissza csak az útra figyelj valóságába. Pulzusom hamar visszaált a normál mértékre a valamikor szebb napokat megélt ipartelep látványa sem mozgatta meg különös képen.
A határátkelés a gyér forgalomnak köszönhetően itt is gyors volt, csak a személyit és a forgalmit kérték el bár ez a későbbi határállomásokra is mind igaz. Papírjaink ellenőrzése közben láttunk valami motoros felvonulást szerb zászlókat lobogtatva (elvégre ott is lennénk 😊). Félre álltunk megvárni míg biztos távolba kerülnek nehogy hamar utolérjük őket.
Spontán EBÉD valahol Szerbiában az út szélén…
Hát akkor áldozzunk a gasztronómia oltárán. Megálltunk egy út menti étteremnél (Kod Tome Restoran), jónak tűnik … lóról le!
Mivel nem ismerjük a helyi ételeket rántott húst nem akartunk maradtunk a jól bevált csevapnál. Furcsa volt, hogy itt még lehet dohányozni vendéglátóipari egységekben.
A határtól jó darabig a Drina folyó csodálatos völgyében motoroztunk balról gyönyörű hegyek jobbról Drina az aszfalt pazar, forgalom gyér az út szépen leköveti a folyó vonalát. Mi kellhet még egy motorosnak? Következő pihenő Drina partján kilátás a folyó közepén egy faházzal.
Ellőtük a kötelező fotókat (motor + háttérben a folyó, motor + háttérben folyó faházzal, motor + háttérben másik motor, motorok + mi, fotós fotózza fotóst, aki fotóz valakit stb..) tankoltunk hisz várt ránk még sok látnivaló.
Várt vízerőmű hatalmas gátja, felette a szerpentin, Tara-park kilátópontja. Ide aszfaltról letérve kavicsos saras úton lehet eljutni egy kis parkolóig ahonnan forgalomtól elzárt úton gyalog 500 méter a kilátó.
Nem nagyon akaródzott egyikünknek sem oda baktatni. Ha nem lettek volna olyan sokan biztos, hogy motorral megyek be ráadásul eléggé esőre is állt az idő. Rövid tanakodás után sikerült legalább Petit rábeszélnem, hogy nézzük meg, mert ilyen panorámában nem sok helyen lesz része meg aztán ki tudja mikor jövünk erre legközelebb.
Balázsnak továbbra sem volt kedve gyalogolni így ő elment a környéket felfedezni motorral. Kabáttal, sisakkal a kézben indultunk meg a kilátóponthoz odaérve láttam Peti arcán, hogy megérte ez a kis séta. Különös nyugalom ülte meg a tájat és vele együtt minket is (meg persze esőfelhők). Csak Drina túlpartján felcsendülő a mi fülünknek idegenül ható müezzin éneke zökkentett ki ebből az állapotból.
Az eleredő eső pedig jelezte, hogy ideje van az indulásnak. Mire a motorokhoz értünk már rendesen esett. Balázst is sikerült megtalálni és indulhatunk a pár kilóméterre lévő szálláshoz.
Zlatibor, Szerbia
Zlatibor Hills Stars egy hat épületből álló szálloda komplexum a városon kívül esik, vacsora és sör is van (jól kezdődik). Már vártak minket a recepciós hölgy csak darálja angolul mit kell tudni a felét, ha megértettem. Nem baj a lényeg meg van. Elfoglaljuk az apartmant, de elnézve a francia ágy méretét háát nem két hetero férfinak van az kitalálva. Próbáljunk átfoglalni másik szobára Balázsnak sikerült is nagy nehezen persze megfelelő ellentételezés fejében.
Állítólag telt ház volt igaz a parkolóban jó, ha öt autót össze tudtunk számolni. Balázs előre látó módon elugrott az esti ellátmányért. Vacsora helyi szerb étel volt jó ízű megfelelő mennyiségű. A felszolgálók felkészültségén, hozzáállásán még van mit csiszolni. Szobába visszatérve kibontottuk a söröket előkerült pálinka is. Vagy éjfélig sztorizgattunk. Tartottam is a másnaposságtól.