4. nap június 13. kedd Shkoder – Shkoder
egy igazi szerpentines nap SH5-SH22-SH23-SH5
Kedd reggel nekem nehezen kicsit “macskajajosan” indult. Még a reggeli sem segített rajtam. Mindegy is, mert vár ránk 400 km tömény izgalom minimális egyenes szakasszal.
SH5 Albánia
Megmondom őszintén az eleje nekem bevallottan nehezen ment. Az útvonal első szakasza lakott területen keresztül vezetett. Az itt élő emberek szerény körülmények között élnek, de barátságosak, érdeklődők. Az első 40 km borzasztó volt számomra a gyönyörű táj, kanyarok és jó minőségű út ellenére (macskajaj).
Megálltunk fotózni, csak úgy ittam a vizet és bedobtam egy kis csokoládét is, … mehetünk. Pár kilométer megtétele után éreztem kezd visszatérni belém az élet. Kezdtem élvezni a kanyarokat a tempót könnyedén, lazán fűztük egyik kanyart a másik után kihasználva a gumik teljes szélességét. Késő délelőttbe hajlott az idő jelzett is a kávé detektorunk meg is álltunk egy szép kis városban (Fushë-Arrës).
Két választási lehetőségünk volt a szálloda vagy a helyiek által is látogatott szerény presszó. Mondanom sem kell mi az utóbbit választottuk (“Kino Klubi”). Nagy fák árnyékában magas teraszról kiváló rálátással a motorokra kértünk kettő cappuccino-t (!) és egy presszót.
Egy perc sem telt el talán és megjelent egy rendőr is mintha mi rendeltük volna a motorok mellé felvigyázónak. 😊 A felszolgáló hölgy eléggé zavarban volt még annyit sem tudott angolul, mint mi, de megoldotta, küldte a főnököt. Kis idő múlva hozták is a kiváló feketéket. Vidám beszélgetés közben ránéztem az órámra 11 óra volt kilométerből még 300 előttünk úgy, hogy fizettünk és robogtunk is tovább.
SH22 Albánia, szerpentin!
Az SH22 szűk igen kanyargós út tele szebbnél szebb látnivalókkal, próbáltunk egyensúlyozni a gyors és a nézelődős tempó között úgy (!), hogy még magunkba is tudjuk fogadni a látottakat miközben a nap már túl volt a zenijén.
Ezt az egyre sűrűbben jelző gyomorkorgásból is tudtuk meg is álltunk a legközelebbi út menti étterembe. A felszolgáló egy 10 év körüli kislány volt, aki úgy beszélt angolul, mint mi hárman együtt se, „fénykorunkban” (már ha volt ilyen 😊).
SH23 itt már kevésbé volt tökéletes az aszfalt…
Én birkahúsra vágytam a többiek maradtak a disznónál egyik sem volt rossz választás. Az ételek mennyisége, minősége, íze sem hagyott kívánni valót maga után csak pihegtünk, mint a kiskacsák. Ekkor fél egyet mutatott az óra és még a táv több mint a fele hátra volt jólakottan, kajakóma kezdődő jeleivel vágtunk neki a következő etapnak immáron az SH23-as úton.
Teknősmentés pihenésképpen…
Ez is 1 – 1,5 sáv széles gyér forgalmú út, mint az eddigiek. Hiába faltuk a kilométereket mégsem éreztem, hogy haladunk. Kanyar – kanyar után, de már ezekkel is kezdtem betelni mint az ebéddel. A melegnek és a napsütésnek köszönhetően már látszódtak rajtam a fáradság jelei, ebből az állapotból csak a szárazföldi teknősök mentése zökkentett ki.
Kukes elött még letértünk a főútról valami nagyon alsóbbrendűre, de a látvány miatt ez is megérte. A város külterületét elhagyva visszatértünk az SH5-re Balázs úgy volt vele, hogy gyorsabb tempóra vált és búcsút intett nekünk.
Az út ezen szakasza rosszabb volt az eddig megszokottnál. Csúszósabb és valami vájatszerű vonal fút minden kanyar ideális ívén ezek plusz a már érezhető fáradság meghozta gyümölcsét (hiszti). Később kiderült a vájat nem véletlen vagy a hanyag útépítés eredménye, hanem vízelvezető. Számos kanyar és b+ után megérkeztünk Fushe-Arres városába (ahol még délelőtt kávéztunk) itt tankoltam.
Az elmaradhatatlan napi eső…
A kutas kedves, érdeklődő volt, úgy látszik erre felé örülnek a turistának mindegy honnan jött. Fáradt voltam és fejben én már a szálláson ittam a sört, induljunk csak tudjuk le a maradék 75 km-t. Öt perc sem telt el és megérkezett a „menetrendszerű” eső, ami felhőszakadásba csapott át. Csak úgy hömpölygött a víz az úttesten villámárvizet generálva. Szinte egyszerre mondtuk a fülesbe, hogy nem állunk meg lesz, ami lesz. Rajtunk kívül senki nem járt az úton. Egy körforgalomhoz érve láttuk, hogy itt rendesen meg is állt a víz, csak mikor átgázoltunk rajta vettük észre, hogy tengelyig ért. KB 20 perc elteltével amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is az égi áldást osztó. Késő délutáni melegben, száraz úton olyat motoroztunk, hogy az kárpótolt minden addigi nyűgért. Menet közben a ruhánk is megszáradt mondjuk az enyém vízálló így nem kellett sok hozzá.
Szállásra elégedetten és széles mosollyal az arcunkon érkeztünk. Balázs már ott volt és ahogy láttam őt is elkapta az eső 😊 Tanulva az előző napi vacsorából most nem mentünk el igaz nem is voltunk éhesek. Inkább ittunk egy-két sört és eltettük magunkat holnapra.