6. nap június 15. Mostar – Diósd
Mivel előző este semmi tivornya nem volt így pihenten ébredtünk. Mindenki szemében ott volt az otthoniak viszontlátásának öröme az elmúlt öt nap átélt izgalmai és túra végének keserédes tudásul vétele.
Reggeli elött összepakoltunk és néztük milyen idő vár ma ránk a telefonunk meg jelezte, hogy fél kilenctől egésznapos eső várható. A szobánkkal szembeni templom harangja ekkor szólította a híveket a hétórási misére. Balázs úgy döntött, hogy nem velünk jön haza, mert neki Zalába van rövidebb út, mint a mienk.
Reggeli után el is búcsúztunk tőle és már csak mi maradtunk Petivel, de nehezen akaródzott elindulni, mert az a túra biztos végét jelezte volna. Az örökkévalóságig nem húzhattuk, felpakoltuk a motorokat, búcsút intettünk a vendéglátónknak és Mostarnak felpattantunk a paripákra ÉÉS… eleredt az eső pont ahogy megírták.
Szarajevóig az út nagy része a csodás Neretva völgyében kanyargott. Még ebben az esőben is lenyűgözött minket a látvány bár most nem a legszebb arcát mutatta nekünk a folyó és környéke a tempónk is adta nézelődés lehetőségét. Itt még élt bennünk a remény, hogy nemsokára abbahagyja a mennyei atyánk az égi áldás szórását. Jókedvünk zenitje jó, ha elérte volna egy átlagos ajtóküszöb tetejét, de ez is rohamosan zsugorodott, mint nyári kánikulában a pocsolya vize. Ebben az állapotban hajtottunk fel Szarajevónál a rövidke autópályára, de már közeledett a lelki mélypont. az autópályát elhagyva az első töltőállomáson megálltunk, de technikának volt szüksége itatásra, hanem nekünk.
Ittunk egy jófajta kávét, de az is lehet, hogy a kinti áztató idő után a benti száraz meleg és a beszélgetés turbózta fel minőségét. Akárhogy is volt a kútról már más emberként jöttünk ki. Már nem gondoltunk az esőre pedig az ugyan úgy szakadt, mint eddig sem forgalomra sem az útviszonyokra. Talán, de inkább biztos, hogy most engedtük el a túrát és előre tekintünk ennek megfelelően 100 alatt nem is mentünk sehol. Úgy motoroztunk, mint száraz időben ebben az elmúlt napok esőmenős etapjai is közre játszottak. Innentől kezdve élveztük a motorozást egymást húztuk. Egy kedves barátom, motoros mentorom, példaképem Misi szavai jutnak eszembe.
Lacikám jegyezd meg. A motorozást bármilyen körülmények között lehet élvezni, mert azt csinálod, amit szeretsz. Az időjárás adott azon nem tudsz változtatni csak a hozzáállásodon. Ha esik, ha fúj, ha hideg van, ha gyors a tempó, ha lassú mindegy, fejben legyél ott és csak az ideális ívre koncentrálj!
Ez lebeg azóta is előttem bármilyen is legyen az idő. Alig hat óra elteltével el is állt az eső 😃ekkor már Horvátországban jártunk. A kilométerek koptak Mohácson megálltunk kávézni, tankolni, picit beszélgetni. M6-os egyik pihenőjéből felhívtuk szeretteinket, hogy már idehaza vagyunk.
Balázsnak is írtunk ő már akkor otthon volt neki négy óra jutott az esőből. Petivel is érzékeny búcsút vettünk egymástól. Szívem egyre szaporábban vert a már ezerszer járt utak látványától.
