Jean-Claude Olivier 1945 február 28-án született Croix-ban, Nord megyében, Franciaországban. Édesapja, Gonzague Olivier hajóépítő, amatőr autóversenyző volt, aki többször részt vett a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol 1955-ben a 18. helyen végzett Porsche 550 Spyderrel a német Josef Jeserrel.
Jean-Claude Olivier “mr. Yamaha”
Fiatal korában aktívan sportol, számos nemzeti díjat nyer vízisí sportágban.
Hobbija a kerékpározás, a vizisí mellett a gokartozás. Motorsport pályafutását követően hajókat és motorcsónakokat tervez.
Párizs-Dakar rally sorozat úttörőjeként 1979-ben Yamaha XT500 nyergében olyan tapasztalt versenyzők mellett indult el, mint Gilles Comte, Christian Rayer, Cyril Neveu vagy akár Rudy Potisek a francia Sonauto Yamaha csapat tagjaként. A motorsport és a motorozás iránti elszántságát bizonyítja, hogy Agadez-Tahoua szakaszon „JCO” elesik, eltöri a csuklóját, újra elindul, majd megnyeri a szakaszt, de a versenyt sajnos fel kellett adnia.
„A verseny és az üzlet szorosan összefügg. Az üzlet a verseny egyik formája, és a verseny mindig az üzlethez kapcsolódik. A siker mindig megoszlik a csapattal. A versengő ember, aki győz, mindig csapatban csinálja, soha nem egyedül. A márka minden embernél erősebb.”
Yamaha Importőrként kezdet a Sonauto-nál
Az első Yamaha, amelyet Európába importáltak egy 250 YD2-es modell volt, amit 1960-ban vehetett át a boldog tulajdonosa Hollandiában.
Levallois-Motos joviális főnöke Dubois úr egy igazi régimódú főnök volt, hetente 2-3 napot hódolt kedvenc hobbyjának a vadászatnak. Minden hétfőn bement a boltba ellenőrizni a BMW és BSA eladásokat, gondosan figyelve, hogy az üzlete jól működjön.
Dubois, nem akarta tovább bonyolítani az életét a Yamaha ajánlatával, az új üzleti lehetőséget megemlítette vadásztársának, aki nem más, mint Auguste „Toto” Veuillet Porsche impotőr, aki 1947-ben megalkotta a Sonauto-t. Közösen úgy döntöttek, hogy a Sonauto fogja irányítani az importot, és kezdetben a forgalmazást a Levallois-Motosra bízza, amint azt egy 1962. október 13-i hirdetésben bejelentették.
1962 október Párizsban, a rue Aritide Briand 56-os szám előtt a Levallois-Motos kínálatában megjelennek az első 50, 80, 125 és 250 köbcentis Yamahák.
1964-ben „JCO” apja Gonzague Olivier (1921-2013), aki szorosan kötődött Auguste „Toto” Veuillet-hez, akivel háromszor is indult Le Mans 24 órás versenyén Porche -val, elhozta fiát szakmai gyakorlatra a Sonauto-hoz.
A fiatal nyüzsgő természetű fiú feladatként megkapta a Yamaha országos szintű hálózatának kialakítását.
1966-ban egy Peugeot J7 furgon volánja mellett indult el Franciaország útjain, négy Yamaha modellt beszuszakolva a kisbuszba, amelyek 50, 80, 125 és 250 köbcentis változatban voltak kaphatók. (50 MF1, 125 YA 5, 250 YD3, 250 YDS 2)
Az ötlete tökéletesen bevállt, ezzel a roadshow-val az első évben sikerült eladni 117 motorkerékpárt, 1965-ben 330-at, 1966-ban 550-et és 1967-ben 1030-at.
Az 1970-es években az eladások nagy része kétüteműekből állt, ami nem akadályozta meg a Yamahát abban, hogy új négyütemű sorozatot fejlesszen ki.
Ezekkel a gépekkel nem csak közúton lehetett közlekedni, hanem bátran le lehetett merészkedni az aszfalt burkolat nélküli utakra is. “JCO” remek üzleti érzékének köszönhetően, az egyszerű, könnyen kezelhető motorokkal szerzett egyre szélesebb ügyfélkört, megszerettetve a motorozást különböző rétegekkel.
Brigitte Bardot és a Yamaha
Rengeteg értékes kapcsolatot szerzett az üzleti életben és ezeket a kapcsolatokat remekül tudta használni a sikeres értékesítéshez. Például Brigitte Bardot egykori fotósát Ghislain “Jicky” Dussart-t is ismerte, aki megtudta, hogy filmet fog készíteni Saint-Tropez-ról és lakóiról.
Brigitte Bardot főszerepet fog játszani a filmben, és „JCO” továbbra is meg volt győződve arról, hogy a színésznő nagyszerű nagykövete lenne a Yamahának. Az ötletet javasolta a fotósnak, aki találkozót szervezett “B.B.”-vel Laurent Vergès-en.
Az ötlethez kölcsönöztek egy olyan fehér színű 125 AT1-et, ami még nem volt az országban és ezt egyenesen Saint Tropez-ba, „B.B.” nappalijába szállították. Miután a színésznő a nagy meglepetéstől magához tért ki is próbálta az új modellt. Fél órával később már teljesen elcsábulva, a Yamaha bájos nagykövete lett. A mai napig ez a fotósorozat, amely körbejárta a világot, Jean-Claude Olivier mesteri reklámfogásainak egyike marad.
1975-ben az Egyesült Államokban virágzik a terepmotoros piac, a Yamaha az igényeket követve megkezdi a következő generációs terepmotorok fejlesztését, kiadják a négyütemű TT500 enduróját.
1976-ban megjelenik a legendás XT 500-at, amiből összesen körülbelül 18000 darabot adnak el, és még abban az évben be is nevezték az Abidjan-Nice Rallyra.
Ezzel a típussal szerették volna kikövezni az utat az afrikai rally előtt, a kis XT-t csak a „sivatag királynőjének” nevezték.
1977-ben piacra dobták a DT 125MX típust, aminek az első évben példátlan eladási sikerei voltak 29000 darabbal.
Az 1977-es Elefántcsontparti Rallyn (Abidjan-Nice Rally) kezdett versenyezni, amely körülbelül 10 000 km-t tett meg Elefántcsontparttól, Abidjan fővárosától a dél-franciaországi Nizzáig. Ezen az eseményen átélte a kaland rallyzás nehézségeit és örömeit.
(A Párizs-Dakar Rally későbbi szervezője, Thierry Sabine is részt vett ezen a rallyn)
„Eljött az idő, hogy a motorkerékpár a kalandok járműve legyen.” (JCO)
1979-ben Olivierhez három másik versenyző csatlakozott, hogy részt vegyen az első Párizs-Dakar Rallyn (más néven Oasis Rally)
VERSENYEK A MÚLTBÓL
1969-es Bol d’Or versenyen való részvétel 250 köbcentis motorral
1976 Abidjan-Nice versenyen XT500-on
1976-ban második helyen végzett az Enduro du Touquet
1976 Enduro Touquet “JCO” 73 rajtszámmal Yamaha IT400-on
Említésre méltó 25 részvétele a Le Touquet tengerparti versenyen. Részvételei közül 15 alkalommal a legjobb 20-ban végzett, ami egy ilyen igényes versenyen nem jelentéktelen teljesítmény.
1976 Yamaha IT400
Még mindig a versenyzés területén, bár nem a motoron, jelentős szerepet játszott olyan emblematikus francia versenyzők karrierjének beindításában és ápolásában, mint Patrick Pons, Christian Sarron, Jean-Philippe Ruggia, Stéphane Peterhansel, Olivier Jacques és még sokan mások.
1979-ben benevez a Párizs -Dakar versenyre XT 500 típussal
SONAUTO YAMAHA Team (1979)
1985-ben indul a Dakaron egy Yamaha 660 Proto-val, majd eléri élete legjobb helyezését az összetettben a második helyet, közvetlenül a győztes BMW R80GS -el versenyző Gaston Rahier mögött.
Összesen kilenc alkalommal vett részt a versenyben
1987-ben Jean-Claude Olivier meggyőzte Stéphane Peterhanselt, hogy az 1988-as Párizs-Dakaron egy YZE750 Ténérén induljon. A 13. szakaszban Peterhansel domináns debütáló szakaszbeli győzelmet aratott Dakaron, és még abban az évben Enduro világbajnok lett. Stephane Peterhansel hatszor győzött, 1991 és 1998 között Yamaha motorkerékpárokon.
1980-as évek végén új karriert kezdett a Yamaha Motor France csapatmenedzsereként.
Yamaha Motor France S.A.
1989-től az MBK, majd 1990-ben létrehozta a Yamaha Motor France S.A. céget Saint-Ouen-l’Aumone-ban, ahol 20 évig, egészen 2010 februárig dolgozott a nyugdíjazásáig, átadva a vezetést Éric de Seynes-nek
Ténéré
A „ténéré” szó az észak-afrikai tuareg nyelvekben „sivatagot” vagy „magányt” jelent.
A Yamaha Párizs-Dakar kihívása, amellyel a szenvedélyes kalandorokkal együtt kellett szembenéznie, hogy meghódítsa ezt a kietlen „magányos sivatagot”, kezdettől fogva méltó volt az úttörő terepmotor gyártóhoz. Senki sem szimbolizálja jobban ezt a kihívást, mint a néhai Jean-Claude Olivier.
Yamaha FZT 750 – 1985 „Ténéré őse?”
Jean-Claude Olivier a motorsportban szerzett tapasztalataira támaszkodva kezdett bele a szuperprojektbe, a Super Ténéré megépítésébe.
Hagyományos egyhengeres blokk helyett szeretett volna egy nagyobb, gyorsabb, erősebb versenygépet létrehozni a versenytársainál a feltörekvő Honda és Cagiva V2 elrendezésű és a BMW boxer motorjaival szemben.
1985 őszén a francia Sonauto által megépített FZ 750 Ténéré készen állt az első megmérettetésére, az Algériai Rallyra. A vázba beépített négyhengeres erőforrás hiába volt erős a maga 94 Le -vel, az FZ váz sajnos nem bírta, eltört.
A súlypontja nagyon magasan helyezkedett el a 65 liter üzemanyag miatt, megtankolva összesen 285kg-ot nyomott. Aszfalton haladva nem volt gond vele, de laza, homokos talajon már komoly problémát okozott egy-egy bukás után felállítani a motort.
Yamaha YZE 920 „Desert Monster”
Optimális súlyelosztás 45% az első tengelyen és 55% a hátsó tengelyen, 200 kg-nál valamivel kevesebb szárazsúly. A váz kivehető alsó alumínium bölcsővel rendelkezik a maximális teljesítménye 85LE a 911 köbcentisblokknak, amelyből viszonylag alacsony 4000-es fordulaton már rendelkezésre áll 53LE.
JÓTÉKONYSÁG
2012 novemberében azzal támogatta Saillant professzor munkáját, hogy felajánlotta Agy- és Gerincvelő Intézetének a magángyűjteménye egy részének eladásából származó bevételt. Ezután a sajtónak elárulta jövőbeli projektjeit és vágyait: motorozni, sárkányrepülőt vezetni…
HALÁLA
Jean-Claude Olivier 67 évvel később egy végzetes autóbalesetben halt meg 2013 január 12-én szombaton délelőtt 11 óra 15 perckor Wancourt falu közelében, Pas-de-Calais megyében, Franciaországban.
Mercedes-Benzével az A1-es autópályán haladt, amikor az ellenkező irányból érkező, és valószínűen műszaki hiba miatt irányíthatatlanná vált teherautó átszakítva a korlátot frontálisan letarolta autóját, sérülései olyan súlyosak voltak, hogy Jean-Claude Olivier helyszínen életét vesztette.
Olivier 28 éves lányát, aki szintén az általa vezetett autóban ült és a vétkes portugál származású teherautó sofőrjét könnyebb sérülésekkel szállították az Arras-i kórházba.
Ironikus módon Jean-Claude Olivier halála éppen azon a napon következett be, amikor szeretett Dakar Rallye 2013-ban zajlott. A tucumáni bivakot, a rally nyolcadik szakaszának végén megrázta a halálos balesetének tragikus híre.
forrás: wiki, Dakar, youtube, Yamaha
