Thierry Sabine 1949-1986 – a Paris-Dakar megálmodója

Thierry Sabine (Párizs, Neuilly-sur-Seine, Franciaország, 1949. június 13. – Mali, 1986. január 14.) francia motorversenyző, a Dakar-rali alapítója és főszervezője.

Párizsban született egy Rajna folyó melletti kerületben, Édesanyja régiség kereskedő, Édesapja fogorvos. Pénzügyi problémái a családnak nem voltak, Sabine mindig is kedvelte a sportokat. Először a lóversenyeken, majd a rögbiben voltak kiemelkedő eredményei. Sokoldalúságát bizonyította, hogy a technikai sportok iránt is érdeklődött, motorozni kezdett, autóversenyeken indult. 1973-ban már részt vett a Monte Carlo Rallyen, ami a rali világbajnokság történelmi debütálása is egyben.

1975 február 16-án megszervezi az első “Enduro des Sables” motoros versenyt, ami későbbiekben az Enduro Le Touquet verseny nevet kapja. A verseny ötletét az Egyesült Államokban rendezett sivatagi versenyei adták, ahol amatőrök és profik egyaránt nevezhettek. Sabine ekkor 25 éves volt, jó kommunikációs képességével vonzotta a sajtó érdeklődését, a francia TF1 csatorna is hírt adott “Auto-Moto” show-jában. Ebben az időben a verseny abból állt, hogy 286 motoros egy sorban rajtolt motocross rácsról, de rács nélkül. Egyszerre indultak a homokos strandról teljesítve a kijelölt pályaszakaszt Le Touquet (Párizs Plage, Pas-de-Calais) és Stella-plage közötti dűnékben 1975-2005 között.

Aki tud francia nyelven azokkal megosztom az eredeti 1975-ös Motor Revue beszámolóját az eseményről. Manapság Enduropale Passion néven fut tovább a rendezvény.

1975-ben indul a Le Mans 24 órás versenyén Porsche 911 Carrera RS versenyautóval. Jean-Claude Andruet és Philippe Dagoreau-val egy csapatban 17. helyezést érnek el, majd 1976-ban ismét indulnak és ekkor 13. helyezést érnek el 163 km/h átlagsebességgel.

Thierry Sabine igazi szenvedélye a versenyzésen belül a motorkerékpárok és azon belül is az off-road versenyek voltak.

1977 decemberében csatlakozott az Abidjan-Nizza rallyhoz, amely Afrikában az Elefántcsontpart déli részét a francia Côte d’Azurral összekötte. Abban az időben nem volt GPS, a tájolást és a tájékozódást iránytű, térkép és mások versenytapasztalatai segítették. Thierry Sabine negyedik lett, amikor Dirku-Madama szakasz közepén elrontotta az útvonalat és kelet felé fordult egy kis hegyekkel borított homokos területre.

A Yamaha XT 500-as motorkerékpárjával megpróbált visszatérni a helyesnek hitt útvonalra, de fizikailag kimerült, elhagyta az iránytűjét és elfogyott az üzemanyaga is. Étel nélkül, egy nagyon kevés vízzel, három napot és két éjszakát töltött a Líbiai-sivatagban. Nem veszítette el a fejét, köveket gyűjtött össze, melyekből kőkeresztet épített, amelyet honfitársa Jean Michel Siné repülője látott a levegőből. “Mostantól kezd el az új életed” – mondták nekik, amikor megtalálták.

Párizs-Dakar Rally – egy álomból kihívás

“Kihívás azok számára, akik mennek. Egy álom azoknak, akik hátramaradnak.” – Thierry Sabine

Azt mondta Sabine: „a sivatag mélyen megérintett és nagyon különleges ösztönt és érzékenységet fejlesztett ki bennem. Mindenekelőtt leküzdhetetlen vágyat érzek a mielőbbi visszatérésre. De az eltévedésem óta soha többé egyedül! ”

Mások számára ijesztő lehetne egy ilyen eltévedés, de Thierry Sabine számára egy hatalmas ötletet adott, meg akarta osztani másokkal is a sivatag hatalmasságát. Eldöntötte ugyanis, hogy ez a hely nagyon jó lesz a rendszeres raliversenyek rendezéséhez.

1978-ban betartotta ígéretét és visszatért egy nagyobb létszámú karaván kíséretével a sivatagba, hogy felmérjék a terepet és felrajzolják az útvonalat a „a világ legnagyobb karrierje”-hez. Ekkor 29 éves volt és a tervezést Franciaországban folytatták akkori feleségével a modell és színésznő Diane Thierry-Mieg-el és barátaikkal.

1978 december 26-án rajtolt el az első Párizs-Dakar Rally az Eiffel-torony közeléből, amatőr és profi versenyzők nevezésével.

Cél Dakar, Szenegál fővárosának hosszú homokos strandja a Lac Rose. Két kontinens, 6 ország, 10000 kilométer (ebből 3168 km speciál szakasz) és 16 naposra tervezett versenyen 90 motor, 80 autó és 12 kamion indult el. Az első versenyen nem voltak a járművek különválasztva, egyszerre indították a motorokat, autókat, kamionokat. A 90 motor közül többségében Yamaha XT500-al indultak a versenyzők.

A célba 74 jármű érkezett be sikeresen teljesítve a versenytávot, ebből 38 motor . Az motorosok közül másodikként beérkezett és összetettben első helyezetet szerezte meg a korábbi enduro világbajnok Cyril Neveu. 21 évesen egy Yamaha XT500 nyergében ért célt dakari Lac Rose-on.

Paris-Dakar Video

Versenyhangulat

Paris-Alger-Dakar 1979-1982

1979 Paris-Dakar helyezések:

Haláleset

A versenystatisztikát egy haláleset rontja rögtön az első évben. Egy szerencsétlen balesetben egy fiatal versenyző Patrice Dodin a 4. AGADEZ NIAMEY, NIGER (920 KM) közötti szakaszban bukott Yamaha XT500 motorjával. Verseny közben lelazult a sisakja, amit megállás nélkül próbát korrigálni, de leesett fejéről és bukás közben fejsérülést szenvedett, majd a kórházba szállítás közben életét veszítette.

Női versenyzők a Dakaron

Az első versenyen 7 női versenyző indult el, közülük Martine de Cortanze ért célba 19. helyezetként Honda 250 XLS motoron.

„Abban az évben nyertem rallyt, de elvesztettem egy nőt”

A verseny eredményesen zárult, de Sabine a fenti idézettel búcsúzik el öt év házasság után feleségétől Diane-től 1981-ben. A magány nem tartott sokáig, hamarosan kapcsolatba került a dán rally-rajongóval Suzanne Fournais-al, aki tovább segítette a Dakar szervezésében. A Dakaron olyan nagy nevek is elindultak, mint a La Mans-ban hat győzelmet elért belga Jacky Ickx, vagy a francia Jean-Pierre Jabouille, a Renault első győztese a Forma 1-ben. 1985-ben már ismert hírességként főszerepet játszott „A férfi és egy nő 20 évvel később” című filmben saját magát alakítva.

Humanitárius feladatok

Thierry Sabine kihasználva az Afrikai tapasztalatait és a szervezésben szerzett hatalmas rutinját, a verseny humanitárius célokat is ellátott. Kutakat ástak, ásattak az ivóvíz hiányának pótlására és Maliba ivóvizet szállítottak.

Thierry Sabina halála

1986 január 14-én elindult felvenni a versenyt befejezni kényszerült indulókat. Feladatát nem tudta befejezni, mert helikoptere Mali, Gourma-Rharous területén lezuhant, fedélzetén Thierry Sabine-el és a vele utazó másik négy emberrel. Az utasok között volt az énekes, Daniel Balavoine, a helikopter pilóta François-Xavier Bagnoud, valamint az újságírók Nathalie Odent és Jean-Paul Lefur. A hivatalos közlemény szerint a helkopter homokviharba került és a hajtóműbe került homok miatt vált irányíthatatlanná, más elmélet szerint viszont merénylet történt.

Mali, az egyik olyan ország, ahol a versenyt keresztül haladt, de 1985. december 30-ig háborúzott Burkina Fasóval. Mali területén repülési tilalom volt ebben az időben, ezért lehetséges, hogy a pilóta nagyon alacsony pályát választott a radarok elkerülése érdekében, de a helyi hadseregtől támadást kaptak.

A verseny tovább él

Sabine látnok is volt, Valaki, aki nagy léptékben gondolkodott. “Azt akartam, hogy a Dakar más kontinenseken is eljusson, Európán és Afrikán túl” – mondta.
Halála után apja, Gilbert volt a szervezet vezetője, amíg 1994-ben a francia Amaury Sport Organization (ASO) átvette az esemény szervezését. 2008-as Al-Kaida terrorista csoport fenyegetése után nem rendezték meg biztonsági okokból, viszont kicsit a veseny közelebb került ezáltal kelet-európához. 2008-ban a verseny pótlásaként megrendezik Magyarország és Románia között Közép-Európa Rallyt.

Dakar 2009-re átlépte az Atlanti-óceánt és Dél-Amerikába költözött. Az első megrendezés után három évtizeddel Thierry álma valóra vált és karrierje más szélességi körökre is eljutott. Összesen 29 nemzetet látogattak meg a versenysorozat megrendezése közben: 21 afrikait, 3 európait és 5 dél-amerikait.

Thierry Sabine álma valóra vált, a világ legnagyobb kihívásával sikerült megismertetni az embereket, a verseny elért több országot és kontinenst segítve a gazdaságukat. Bár nagyon fiatalon, 36 éves korában elhunyt mégis maradandót és óriásit alkotott.

Élete nagy kalandja mások álmává vált, Mali sivatagjának közepén egy fa és egy emlékplakett emlékezteti a versenyzőket a baleset helyszínére.

Hasonló bejegyzések:

Jean-Claude Olivier “JCO” 1945-2013 DAKAR 2011 RALLY MOTOR EREDMÉNYEK Michele Rinaldi – “The Colt” Suzuki DR-BIG 750-800 “Desert Express” történelem Suzuki DRBig 2007 szezonnyitó találkozó Balkán túra 2023 Rezi vár Gaston Rahier 1947-2005 – “A kis Belga”