2007.06.05 Kedd , Bogád
Az első nap, amikor ágyban aludtunk, kényelmesen, emberi körülmények között Vegasnak és Évinek köszönhetően. Ki is tudtam aludni magam.
A felkeléssel nem kell kapkodni, mert a mai túrát rövidre terveztük, inkább pihenős napunk lesz több, kisebb rövid kitérővel Pécs és Villány környékén.
8 és fél 9 közötti találkozót beszéltünk meg a csapat többi tagjával, Kozármislenyben. Reggelre a térdem kicsit elkezdett fájni, kezdett bedagadni, de remélem nem lesz komolyabb baj, ami miatt meg kellene szakítani a túrát. Ez amolyan visszatérő „hibám”, fel szokott telni a térdem valamitől de nagyon félek a térdműtéttől, főleg úgy hogy nem tudják a dokik sem hogy igazán mit is kellene műteni rajta. Azon gondolkodtam mi okozhatja már megint az egyre sűrűbben előforduló fájdalmat, nem tudom, de kezd elegem lenni belőle.
Reggeli olajellenőrzés, láncfújás után kis pakolás a szobában és jöhet a várva-várt reggeli. Lassan elindulunk, és a biztonság kedvéért beteszünk egy törölközőt, egy fürdőnadrágot. Abban az esetben, ha nagyon esne, akkor Harkányban tábort verünk a fürdőnél és megáztatjuk piciny habtestünket.
Villányba három motorral érkezünk meg. Honda Transalpos barátunk, Baumstark Imi borozója elé parkolunk le, ahol már Ő, személyesen vár minket, nagy szeretettel.
Erre a helyre egyeztettünk találkozót Balogh Zoli (DR BIG) barátunkkal. Zoli Szombathelyről jött elénk, és csütörtök délutánig gurult velünk. Akkor még senki sem sejtette mennyi élményünk lesz majd az együtt töltött 1000 kilométeren.
Kozármislényben találkozunk még Pajor Zoliékkal, ahonnan rövid túrára indultunk a frissen verbuvált „csapattal” Vegas vezetésével, 5 motorral. A célunk, bejárni Pécs és Villány környékét. Próbálunk feljutni Pécs legmagasabb pontjára, az amúgy eddig is pazar kilátást fokozva, még nagyobb élményt kapjunk. Folyamatosan építkezésekbe és útlezárásokba ütközünk. Egy kisebb meredek utcában egy markoló lapátja végérvényesen keresztbe zárja a tempós kis csapatunk útját. Fékezünk és próbálunk visszafordulni a szűk helyen. A vizes és sáros aszfalton már a fékek, gumik sem fognak úgy ahogy szeretnénk, csúszunk vissza. Csúszás közben hátranézek és Balogh Zoli DRBIGje fogja meg a lendületem. Folyamatosan esik megint az eső.
A pécsi TV torony felé vezető kereszteződésben a templomnál állunk meg az egyre szaporodó eső elöl menekülve, futunk a biztonságot adó bejárati árkádos rész alá bebújva. Teljesen mindegy hogy mennyire vagyunk vizesek kívülről, mert a levegő egyébként meleg, és párás, így olyan szinten leizzadtunk már az esőruhák alatt. Jól esett kicsit megállni.
Csoportképet próbálunk összehozni valahogy, Rones „méreg drága” Lidl-ben vásárolt állványát „melegíti” a nagy eseményre, ugyanis most vagyunk utunk során a legtöbben. Ezt meg kell örökíteni!
A hülye emberek engem mindig megtalálnak. A Szent Imre templom lépcsőjén felfelé baktatok, miközben a hátam mögött egy alkoholista hang szól utánam: „…ájjá meg haver, hmrrr..”, hátranézek és furcsa tekintetű, elhanyagolt külsejű lepukkant szakállas ember tart botorkálva felém egy nejlon zacskóval a kezében, messziről bűzlik a hígító szagától és a másik kezével valami bogyót próbál odatuszkolni felém. Nem szeretem egyáltalán az igénytelen embereket, főleg a “szipósokat”, nem értem mit akar ezért inkább elfordulok, az eredeti úti célom felé veszem az irányt és tovább lépek a lépcsőn.
Nem maradunk sokáig, visszaöltözünk, elindulunk Pécs belvárosa felé, a főtérre.
A következő megállónkhoz immár csodával határos módon napfényben érkezünk Sellye városába, a központban elhelyezkedő Mezőgazdasági Szakiskola és Kollégium parkolójában, ahol a tanulók között a morgó motorok hangja nem kis feltűnést kelt.
Sellye, Draskovich kastély
A Draskovich kastély szépen felújított épületében, nyáron 250 férőhelyes diákszállót alakítanak ki. A gyönyörű épület, de rossz látni milyen célra vannak átalakítva ezek a régi monumentális építészeti csodák. Sajnos évről évre nincs pénz nem csak ezek épületek megmentésére, hanem Magyarországon úgy néz ki már semmire sem.
Sellyén járva mi ugyan elmulasztottuk az idő rövidsége miatt a termálfürdő és strandot, de ha éppen arra visz utad, ne hagyd ki!
A kastély melletti arborétumban érdemes egy nagy sétát tenni a sok ritka növény, a hatalmasra nőtt fák és a jó levegő miatt is, a látványt gondolom nem kell külön említenem.
A kastély a XVI. Századból való, melyet Batthyány Lajos 1745-50 Táján 3 szárnnyal bővített. A sellyei uradalom az 1700-as évektől a Batthyány család birtoka volt. Batthyány gróf az 1671-ben szerveződő református iskola mellé 1779-ben német tisztviselői számára német iskolát állíttatott fel. Az 1800-as évek elején a sellyei uradalomházasság révén – a Draskovich család tulajdonába volt.
1950-ben amikor a település járásszékhely lett, a Járási és Községi Tanács kapott helyet a kastély épületében, melynek egyik termében 1960-ban múzeumot alakítottak ki. Ennek utóda a mai Kiss Géza Ormánság Múzeum a város főterén található. A kastély ezt követően és napjainkban is – funkcióját tekintve – középiskolai diákotthon.
Szép az Ormánság, de nem tagadható a szegénység is, aminek elég jól látható nyomai vannak az utcákon, a házakon, nem beszélve az embereken, kiknek arcai mesélni tudnának a hozzáértő figyelő szemek számára.
Kórós, Fakazettás Református templom
Egyik helyi lakó tippjének segítségével Kóróson, a szomszédos faluban meglátogatunk egy 1793-ban épült református templomot, ami 1834-ben lett megnagyobbítva, és az ormánsági festett famennyezetű és berendezésű templomok egyik értékes emléke.
A templom kulcsának őrzőjét mindenki ismerte a faluban. A padokon kint ülő, csodálkozó emberek mindegyike tudja melyik kerítés ajtaját kell megzörgetni ahhoz hogy a kedves, barátságos úr kinyissa a nagy templomkaput.
Virág- és madármotívumos festett famennyezetével olyan magyar népművességet mutat be, amelyre az Ormánságon kívül a Felső-Tisza vidékén, Kaposvár környékén és Erdélyben van példa. Alapvető volt a változatosság, két egyforma kazetta vagy kórusmellvéd nem készülhetett.Bent vásárolunk néhány képeslapot, hogy ezzel is hozzájáruljunk a templom megmentéséhez, fenntartásához.
Visszafelé Harkányba megálltunk egy kávéra, ettünk egy pizzát ebédre, rövid pihenőt tartva.
Pécs és környékét bejárva, Villányba mentünk vissza immár tényleg teljes létszámmal hogy Imi felkísérjen minket a szőlőhegyre, ahová egyébként nem lehetne felhajtanunk. Kísérettel látogatható a fokozottan védett természetvédelmi terület.
Fantasztikus a hegyről lefelé nézve az a sok szőlőtőke, a rendezett sorok, szinte úgy néz ki mintha valaki egy óriás fésűt végig húzott volna a tájon. Sok idő és befektetett munka van a szemünk előtt elterülve.
Egy kicsi magaslati levegő után jól esik a motorozás szó szerint, ugyanis a szemben elterülő hegy előtti részen egy hatalmas szürke felhőből kicsapó villámok és a dörgések jelzik, haladjunk tovább.
Gyors öltözködés után még a hegyről sem érünk le, máris elkap minket egy dézsányi eső, de csak úgy egyben megkapva a nyakunkba. Szegény házigazdánk a beázott Simson gyújtással lerobbanva, bőrig ázva fogad minket ismét az udvaron felállított óriás sárga gombasátor alatt.
Szársomlyó, Szoborpark
Mai napi utolsó megállónk a Szársomlyói szoborpark volt. 1967-ben fiatal pécsi művészek kezdeményezésére Szársomlyó egykori kőfejtőjét alakították át kiállítóhellyé. A Gyimóthy-vállában állandó jellegű nyári alkotótáborban készült művek hazai és külföldi pályakezdő művészek alkotásai.
Az alkotó művészek között olyan neves mestereket találunk, mint Bocz Gyula, Bencsik István, Kígyós Sándor, illetve Wladislaw Tumkiewicz (Lengyelország), Vittorio di Muzo (Olaszország), Pierre Székely (Franciaország/Magyarország).
A környékből származó kőből, a lehető legtágabb műteremben, a szabad ég alatt készült művek szinte életre kelnek a szoborparkban, a felhagyott kőbánya igazi otthonává vált a műalkotásoknak. A szobrok többsége nonfiguratív: magányos tömbök, csavart oszlopok, furcsa bálványok, óriások játékszereire emlékeztető kövek. Némelyik a látogatóktól kapott nevet, ilyen például a Villányi Vénusz, a Kolumbusz tojása, vagy az Emlék.
Kozármislény, vacsora
Esti vacsorameghívásunknak eleget téve Pajor Zoli és Abai Évi családjának vendégszeretetét élveztük. Finom házi csirkepörijüket fogyasztottuk, miközben megismertük a „kicsilányukat”, Vikit. Beszélgetés hasznosnak bizonyult, ugyanis kiderült, hogy a körünkben található emberek érdeklődési köre szinte majdnem megegyezik, és mindegyikünk gyermekei most 13 évesek. Rácsodálkoztunk jóllakottan még az éjszakai panoráma szépségére, és csendben figyeltünk minden érdekes fényt a távolban. Zoli elnevezte a lábunk alatt elterülő völgyet „Shrekfalvának”.
Az elnevezéshez csak annyi a magyarázat tartozik, hogy a frissen épült házak rendezetlenül, gyors ütemben, szinte össze-vissza épültek egymás mellett. Na mindegy, van ilyen is… kaotikus
Viki, a kicsi lány a zongorázáson kívül lovagol és gitározik is, aminek Rones kifejezetten örül. Tamás sajnos nem hozhatta magával hangszerét, de a kölcsöngitárral kellemes muzsikát penderít egy pillanat alatt a fáradt utazóknak.
Micsoda emberek ! Megint egy ékes példája az önzetlenségnek, különleges példája a búcsúztatásnak, a vendégszeretetnek és a vendéglátásnak. Aktív pihenéssel töltött hosszú napra sikeredett, de nem bántuk meg egyetlen motoron töltött métert sem…
Térkép:
Ötödik napi látnivalók:
- Kozármislény
- Harkány,
- Villány, Baumstark Pince – Kilátás a hegyoldalról
- Pécs, Niké-szobor – TV torony – Szent Imre-templom
- Sellye, Draskoich kastély
- Kórós, Fakazettás református templom
- Szársomlyó, Szoborpark
