2007.06.07 Csütörtök, Letenye
Ébresztő szokásos időben, reggel 6-kor, 16°C
Az ajtó előtt hallani ahogy Rones zörög az edényekkel,melegíti a teának való vizet a „tábori konyhán”. Aznapi etapokat pötyögjük be a PDA-ba, egyeztetünk mit nézünk meg, mire lesz majd időnk, merre menjünk.
Az éjszakai zápor utáni vizes fű illatát érezni és a madarak csicsergését hallani,ez tölti meg a letenyei kempinget élettel. Zoli kiégett fényszóróizzóját cseréli a DRBIG-en. Elkezdtünk pakolászni csakúgy mint minden reggel. Reggeli közben beszéltünk arról, hogy milyen jó hogy faházban tudtunk aludni ma is, mert mégis csak kényelmesebben elfértünk mint a sátrakban és a vizes cuccunk is megszáradt. Csak egy dolog szólt az emeletes ágyak ellen, hogy látszólag nagyon rövidek voltak és a faház tele volt mindenféle bogarakkal, fülbemászókkal, tehát aki érzékeny ilyenekre az felejtse is el ezt a helyet ebben ez időszakban. Zoli mivel masszőr és terepeuta, az este térdemre adott energiája, reggelre csodával határos módon megteszi hatását, szűnik a fájdalom. Hihetetlen…, ez is…
Velemér
Esőnek szerencsére híre-hamva sincs, első utunk Velemérbe vezetett egy Árpád kori templomba, amit a főúton haladva nem látni, de mindenkinek ajánlom a páratlan szépsége és története miatt!
A Szentháromság és a fények templomának nevezik, mert elmondások szerint nem feltétlenül a matematikai méretek, hanem inkább a nap állása határozta meg a méreteit. Különböző időszakokban más-más freskókra esik a fény, és süt rá a nap, ami soha nem lépi át a templom küszöbét. A fények és a Szentháromság temploma, ezért úgy lett tájolva, hogy a hajóban elhelyezkedő pici ablakon keresztül pont a szemben lévő falon megfestett 3 karikára süt, a Szentháromság idejét jelezve 06.03-án.
Tátott szájjal hallgatom a helyszíni idegenvezető néni előadását, fotókkal bizonyítja a fények játékát, és elmeséli a nem mindennapi történelmét a helynek. A templom melletti hatalmas fának gyógyító erejét bizonygatja, ami persze tévhit hiszen nem a fának van gyógyító ereje, hanem ezen a helyen haladnak keresztül a „csodatévő” Szent György vonalak.
Szent György és Ley sugárzás, egy térhálós szerkezetű energetikai rendszer, ami energiáját a Föld erőtereiből, a földmágnességből nyeri.
LEY és Szent György vonalak
A hálót szabályos, különböző polaritásokkal, intenzitási jellemzőkkel rendelkező sávok alkotják, melyek közepe mindig egy Szent György vonal.A Szent György vonalat két oldalról szimmetrikusan körülvevő interferencia vonalak közé tartozik a LEY vonal , ami az adott Szent György sáv struktúrájához tartozó legerősebb yin jellegű kísérő vonal, polaritása mindig negatív. Ez tulajdonképpen lezárja az adott Szent György struktúrát, mivel az utána következő két Szent György interferencia vonal erőssége ehhez képest elhanyagolható. A LEY vonal intenzitása a közbenső interferencia vonalakénak többszöröse.
Ezen struktúrák sávjainak találkozási pontjai, de maguk a sávok is rendkívül fontosak voltak az ember számára a történelem folyamán – kultúrköröktől függetlenül. Itt az energiakoncentráció óriási! A régiek tudták is, hogy ezeket jobb elkerülni, illetve kultikus célokra fenntartani.
A Föld idegáramairól beszéltek esetükben, és ezen vonalak mentén, a kereszteződéseik közelében voltak és vannak ma is azok az akupunktúrás pontok, amelyek hatalmas energia energia-potenciáljukon túlmenően, spirituális jelleggel is bírnak. Az ilyen helyen történő dolgok az egész Földre, mint élő szervezetre kihatással vannak. Ezek alapján érthető, hogy a jelzett területeket az embernek kerülni kell. Természetes ha ezeket az érzékeny helyeket a Föld védi! Rövid ideig lehet bennük tartózkodni, de lakni nem.
Ugyanúgy tiszteletben kell tartani őket, mint a régi Kínában tették ezt az emberek a feng shui mesterek tanácsára. Ezekben a kereszteződésekben olyan erős töltő, energetizáló tér van, ami néhány perces ott tartózkodás alatt is képes egy legyengült aurát regenerálni.
Csak úgy babonából rövid időre mi is leülünk a fa alatt található kis padra érezni az ismeretlent, hmm…, az igazat megvallva elég materialista vagyok, így nem is időztem sokat alatta.
Magyarszombatfa
Indulásunk előtt a néni javasolja hogy álljunk meg mindenféleképpen Magyarszombatfán, mely a fazekasmesterségéről híres, és a remek árukapcsolásnak köszönhetően az egyik fazekasmester felesége éppen cukrász.
A forró kávé, finom sütemény mellé kaphatunk betekintést a fazekasság történetébe, ízelítőt egy eltűnőben lévő csodálatos kézműves mesterségből. KATI cukrászda mögött található Tóth János fazekasműhelye.
Ezt hívják bújtatott marketingnek azt hiszem… 😀
Röviden úgy foglalnám össze a bemutatót: nehéz mesterség, nem egyszerű megtanulni, időigényes és belőlem nem válna jó fazekas. A mester és felesége is nagyon kedves volt velünk, közvetlen barátságos mindkettő, jó volt beszélgetni egy pár szelet finom sütemény kíséretében.
Őriszentpéter – Őriszentpéteri Árpád-kori Templom
Kondorfa – Vadkörte Fogadó
Ebédre úgy döntöttünk, kicsit távolabb megyünk a kiszemelt határvonaltól és meglátogatjuk a korábban már letesztelt Vadkörte fogadó éttermét.
Nem fogod megbánni, ha idelátogatsz, hiszen gyors kiszolgálás és jobbnál jobb falatokra lehet számítanod. Személy szerint egy jó kiadós babgulyást ettem kis bográcsban tálalva, friss házikenyérrel meg valami desszerttel megbolondítva.
Szalafő
Szalafőt csak érintettük, nem tudtunk megállni nézelődni az idő rövidsége miatt. Az Őrség egyik legrégebbi települése. Nevét az itt eredő “Szala” folyóról kapta (jelentése:Szala forrásvidék, régiesen Szalafej). A település az ősi családnevek tanúsága szerint közvetlenül a honfoglalás utáni években jött létre.
Nemesmedves – Történelmi Emlékhely
Nemesmedves, illetve környéke volt az a hely, ahol a II. világháború végéhez közeledve, a hazánkon átvonuló szovjet csapatok Magyarország területét elhagyták. A „felszabadulás” emlékére Emlékhelyet alakítottak ki. április közepén Magyarország területén itt ért véget a világháború. Azt, hogy melyik napon, nem tudjuk pontosan, s az sem biztos, hogy Nemesmedves határában dördült el az utolsó puskalövés.
Nemesmedves Történelmi Emlékhely központi emlékműve a talapzaton álló világháborús szovjet T34-es tank, mellette Magyarország 19 megyéjét szimbolizáló kopjafák vannak felállítva, melyeket a megyék ajánlottak fel, és a Velemi Fafaragó Alkotótábor művészei faragták meg. A kopjafák közelében jellegzetes őrségi “szoknyás” Harangláb áll, mely a XIX. században épülhetett, nyilvántartott műemlék. Az Emlékhely szélén felállításra került egy alumíniumból készült hasított Harang, mely a békét jelképezi és az ideérkezők egy koppintással leróhatják kegyeletüket.
A harang felirata: Ex oriente lux (keletről jön a fény). A Velemi Fafaragó Alkotótábor tagjai a kopjafákat készítették. Az alumínium harang Oborzil Edit és Jeney Tibor munkája.
Ják elött találkozunk „Komikivel” (AT), aki korábban eljött a munkahelyéről, hogy találkozni tudjon velünk, és hogy együtt tudjunk gurulni pár kilómétert. Ják magasságában az időjárás-felelős úgy gondolta, hogy a mai napra már sok engedményt kaptunk, ezért a Jáki templomot még meg tudtuk nézni, de rögtön utána öltözhettünk esőruhába megint.
Jáki templom
A templom történetéről csináltam inkább egy külön összefoglalót, erre a linkre kattintva olvashatod el.
Szombathely
Éjszakai szálláshelyünk Sopronban terveztük, de elég nagy esőt jósoltak, így Szombathelyen Balogh Zoli jóvoltából megszálltunk. Röviden tettünk egy tiszteletkört a környéken, majd kellemesen elfáradva, kicsit elázva, hazaindultunk.
Jó hogy nem vállaltunk be az esőben, este még vagy 100 km-t Sopronig. A vacsora előtti volt nagy meglepetésünk Suzuki DRBIG klub vezetője személyében, Döme Robi, a hírünk hallatára eljött Zolihoz hogy kicsit tudjunk beszélgetni. Kemény srácot ismertem meg személyében, mert természetesen motorral érkezett éppen Szegedről hazafelé tartva.
A napi betervezett és sikeresen teljesített utak után természetesen ismét előkerült a Rones féle „házirettenetes pálesz”. Mindenki csak egy kortyot húzott meg belőle, mert szinte kiégette a bélésünket olyan erős volt, de legalább ízletesnek volt mondható.
Elmeséltük Robinak az út során tapasztalt élményeinket, tapasztalatainkat, megmutogattuk a fotókat és együtt vacsoráztunk be a „madárlátta” étkekből.
Térkép:
Hetedik napi látnivalók:
- Velemér, Szentháromság templom
- Magyarszombatfa, Fazekasság – KATI cukrászda
- Kondorfa, Vadkörte Fogadó
- Szalafő
- Nemesmedves, Történelmi Emlékhely
- Jáki templom
- Szombathely
